A tavasz első lélegzete
Tavasz közeledtével a természet egészen más arcát mutatja. Ahogy az első napsugarak átszűrődnek a reggeli ködön, Frici, a kíváncsi kismókus, előbújik odújából. Frici minden évben izgatottan várja a tavasz érkezését, mert tudja, hogy ilyenkor csodák történnek. Egy nap, amikor a hajnali szél már nem olyan csípős, mint télen volt, Frici elhatározza, hogy felfedezi, milyen az, amikor a tavasz először lélegez a világra.
Ahogy Frici kilép a fák közé, észreveszi, hogy a kertben az első virágok már bontogatják szirmaikat. A hóvirágok fehér ruhában integetnek, a krókuszok sárga-fialt színt csepegtetnek a fű közé. Közben Frici barátja, Lilla, a kis cinege, odaröppen hozzá.
– Nézd, Frici! – csicsergi Lilla. – Minden olyan színes lett!
– Igen, Lilla – feleli Frici –, mintha valaki festéket hintett volna a kertre. Vajon ki lehetett az?
Lilla nevetve bólogat. – Talán a tavasz tündére!
Valóban, a kertek szinte ragyognak a színek ünnepén. A fák ágai is aranyos rügyekkel díszítik magukat, és a levegő tele van énekkel meg derűvel. Frici és Lilla boldogan szaladgálnak a virágágyások között, és minden egyes szirmot, amit találnak, közelről megszagolnak.
Ahogy továbbhaladnak, egyre több madárdalt hallanak. Kórusban csicseregnek a verebek, fülemülék, sőt, még a rigók is hozzáteszik a magukét. A nap sugarai gyengéden simogatják Frici bundáját, és Lilla tollait is fényesebbé varázsolják. A picinyek mind arról beszélgetnek, hogy milyen csodálatos az újjáéledő természet.
– Hallod ezt a sok éneket? – kérdi Frici.
– Olyan, mintha a tavasz köszöntene minket – válaszol Lilla.
Hirtelen egy puha, játékos szellő libben végig a tisztáson. Frici meglepetten ugrik egyet, amikor a szellő megcirógatja az orrát. Lilla kacagva repül magasabbra. A tavaszi szellő frissességet hoz, és a levegő is megtelik valami új, izgalmas érzéssel.
Az első rügyek is megmutatják magukat a bokrokon. Frici megáll egy bodzabokor mellett, és észreveszi, hogy az ágak csúcsain apró zöld csomók bújnak meg.
– Nézd csak, Lilla! Itt vannak az első levelek!
Lilla kíváncsian nézi a rügyeket. – Olyan, mintha pici zöld labdák sorakoznának egymás mellett! Vajon mikor lesz belőlük nagy, susogó levél?
A tavaszi eső is megérkezik. Pici cseppekben kezd hullani, először csak óvatosan kopog a faleveleken, majd halkan, finoman áztatja a földet. Frici és Lilla egy nagy bodzabokor alá bújnak. Az eső illata betölti a levegőt.
– Az eső mindig új életet hoz – mondja Frici. – Nézd, mennyire örülnek a virágok!
Lilla boldogan bólogat. – És holnapra még zöldebb lesz minden!
Ahogy eláll az eső, Frici óvatosan kilép a levelek alól, és mélyet szippant a friss, harmatos levegőből. Az illatok mindent átjárnak: a nedves föld, a virágok, a frissen sarjadt fű mind-mind olyan csodálatos.
Frici és Lilla elindulnak egy közeli parkba, ahol már tavaszi séta vár rájuk. A fák között sétálva, mindenütt új élet jeleit látják. Egy kisgyerek odaszalad hozzájuk, és halkan megszólal:
– Szia Mókuska, Cinege! Ti is érzitek ezt az illatot?
– Igen – feleli Frici – ez a tavasz első lélegzete!
A parkban mindenki mosolyog, mindenki örül a megújulásnak. A gyerekek színes kabátokban játszanak, a kutyusok boldogan futkároznak. A tél szürkeségét lassan felváltja a vidám tavaszi színkavalkád. Frici és Lilla is lecserélik vastag bundájukat, tollaikat, hogy beolvadjanak a színes világba.
A tavasz első napjaiban új remény születik. Frici és Lilla megtanulják, hogy a természet szereti azokat, akik nyitott szívvel várják az újat, és szeretettel fordulnak egymáshoz. A tavasz minden élőlényt arra hív, hogy legyen kedves, figyelmes, és segítse társait.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt! Vagy talán mégsem volt igaz? De a szeretet és a jóság, amit Frici és Lilla szívében éreztek, az bizony egészen biztosan valóság!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
