A maci, aki folyton álmodott, egy kis erdei faházban lakott, a suttogó fenyvesek között. Barnabásnak hívták, sőt, mindenki csak Álmodó Barninak becézte, mert akár nappal, akár éjjel, ő mindig álmodott valamit. Nappal, amikor a szél játszott a levelekkel, Barni a fűben heverészett, behunyta a szemét, és máris valami csodás kalandba csöppent. Éjszaka pedig csak megfordult a puha ágyában, s már repült is az álomvilágba.
Egyik ilyen este Barni halkan mormogott magában: „Ma valami különlegeset szeretnék álmodni!” S ahogy lehunyta a szemét, már repült is a felhők között. Szelíd szelek fújtak, a felhők olyan puhák voltak, mint a friss hó. Barni kacagva siklott, s messziről integetett a madaraknak. Egy fecske hozzá is szólt: „Gyere, Barni! Mutatok egy titkos felhőpalotát!” Barni kíváncsi lett, s az új barátjával együtt szárnyalt a magasban.
Az álomvilágban Barni mindig új barátokra lelt. Volt ott egy kék színű lepke, aki mesélt neki a völgyek rejtett virágairól. Volt egy kis mókus, aki azt mondta: „Barni, az álmokban minden lehetséges!” Barni nevetett, és együtt kergetőztek a domboldalon. Közben megtanult figyelni a többiekre, segíteni, ha valaki eltévedt, vagy szomorú lett.
Egy napon Barni elgondolkodott: „Vajon ezek az álmok tényleg valóságosak? Mi lenne, ha egyszer az álmom átjönne a nappalomba?” Ezen morfondírozott egész nap, miközben a fák tövében üldögélt. Barátnője, Lili a nyuszi odaugrott hozzá. „Barni, miért vagy ilyen csendes?” kérdezte. Barni sóhajtott: „Szerinted igaz lehet, amit álmodok?” Lili mosolygott: „Az álmokban a szívünket látjuk, s az mindig igaz.”
Egy különös éjszaka köszöntött rájuk. Az erdőben halk neszek jártak, s Barni úgy érezte, most valami titok történik vele. Álmaiban köd suhant át az ösvényeken, s a ködből két bölcs bagoly lépett ki elé. „Üdvözlünk, Álmodó Barni!” mondta az egyik bölcsen. „Az álmok és a valóság között vékony a határ. De minden álom tanít valamire.”
Barni csodálkozva nézett rájuk: „És mit tanulhatok tőletek?” A másik bagoly így felelt: „Légy bátor, Barni! Az álmokban átélt kedvesség, szeretet, és barátság mind-mind a tiéd lehet nappal is.” Barni halkan bólogatott, s ahogy felriadt az álomból, úgy érezte, valami megváltozott benne.
Attól a naptól kezdve Barni bátrabb lett. Segített a bocsoknak megtalálni az elgurult makkot, megvigasztalta a síró cinegét, és kedvesen mesélt a legkisebbeknek is. És minden este, amikor új álom várt rá, már tudta: amit ott tanult, azt magával viheti a nappalba is.
Barni barátai észrevették, mennyit változott. Egy nap Lili odalépett hozzá: „Barni, olyan jó veled minden nap! Vajon te tényleg álmodban tanultad ezt a sok szépet?” Barni nevetve mondta: „Lehet, Lili. De segítettetek megfejteni az álmaim titkait.”
És egy napon csoda történt: Barni álmában repülni tanult, s reggel, mikor felébredt, úgy érezte, a szíve olyan könnyű, hogy bármire képes lehet. Lehet, hogy nem repült igazán, de már hitt magában, és tele volt szeretettel.
Így lett Barni, a folyton álmodó maci, az erdő legkedvesebb barátja. Álmai megtanították, hogy a szeretet, a barátság, a kíváncsiság és a bátorság mind ott laknak a szívében. És ha néha el is bizonytalanodott, mindig voltak barátai, akik segítettek neki emlékezni: álmainkban rejlenek a legszebb tanulságok.
Így volt, igaz volt, talán mégsem – de ilyen egy igazi mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
