Volt egyszer egy kicsiny faluban egy apró, piros tetejű ház, amelyben Éva néni, a kedves anyuka élt két gyermekével, Marival és Tomival. Az ő családjukat még valaki kiegészítette: egy kis szürke cica, akit Bodzának hívtak. Bodza mindenki kedvence volt, de Éva néni szívéhez különösen közel állt.
Közeledett az Anyák napja, és Mari izgatottan súgta Tominak: "Idén valami igazán különlegeset szeretnék anyának adni! De mit?" Tominak hirtelen eszébe jutott: "Bodza mindig olyan boldoggá teszi anyát. Csináljunk közösen egy meglepetést, amiben ő is benne van!"
Elhatározták hát, hogy egy egész napon át együtt fogják tölteni az időt: anya, gyerekek és Bodza cica. Reggel Bodza már az ágy végében dorombolt. Mari óvatosan megsimogatta, mire a cica nyújtózott egy nagyot, és még hangosabban kezdett dorombolni. "Anya, kelj fel! Hallod, Bodza is azt mondja: jó reggelt!" kacagott Tomi.
Éva néni csak mosolygott, és megölelte gyermekeit. "Nincs is szebb, mint egy ilyen meghitt reggel veletek és Bodzával," mondta boldogan. A gyerekek és a cica odabújtak hozzá, így indult a napjuk.
Délelőtt Mari és Tomi bodzavirágot szedtek a kertben, hogy csokrot kössenek Éva néninek. Bodza is velük szaladt, néha leült a fűbe és figyelte, ahogy a gyerekek serénykednek. Egyszer csak Mari így szólt: "Bodza is segít nekünk, igaz?" Tominak erre eszébe jutott, hogy készíthetnének egy színes rajzot, amin mindhárman együtt vannak a cicával.
Délután a konyhában együtt sütöttek egy finom almás pitét, Bodza pedig az ablakpárkányról nézte, hogyan dolgoznak. "Anyu, szerinted Bodza is szereti az almás pitét?" kérdezte Timi. "Szerintem a cica inkább a simogatást szereti," nevetett Éva néni, és megsimogatta Bodza puha bundáját.
Amikor elkészült a pite, leültek a kertbe piknikezni. Bodza ott sündörgött közöttük, néha ráfeküdt Éva néni ölébe, aki megsimogatta és azt mondta: "A ti szeretetetek és Bodza dorombolása a legnagyobb ajándék nekem ezen az Anyák napján." A gyerekek örömtől ragyogó szemmel néztek anyára, és a cica is elégedetten hunyorított.
Közben Timi felkiáltott: "Csináljunk egy fotót, hogy örökre megmaradjon ez a pillanat!" Mari gyorsan előkereste az öreg fényképezőgépet, és beálltak: Éva néni a két gyerekkel, ölében Bodzával. Katt – elkészült a kép, amin mindenki boldogan mosolyogott.
Este, amikor már elcsendesedett a ház, Éva néni az ágyban feküdt, Bodza mellé telepedett és dorombolva bújt hozzá. "Milyen jó, hogy vagy nekünk, Bodza," suttogta Éva néni. A cica mintha értette volna, szorosan odabújt hozzá. Mari és Timi is benéztek még egy utolsó jóéjt-pusziért, és mindannyian mosolyogva aludtak el.
Így telt el az Anyák napja a kicsi házban: ölelésben, boldogságban, szeretetben, cica dorombolásával és sok-sok együtt eltöltött pillanattal. Mari másnap elmesélte az óvodában: "Nálunk Bodza is ünnepelt, és anya azt mondta, a cica is a család része. Olyan jó volt együtt!"
Ez a nap megmutatta, hogy az igazi boldogság a közös élményekben, a törődésben és a szeretetben rejlik. A cica nemcsak játékos barát, hanem nyugalmat, örömöt és melegséget ad mindenkinek, főleg anyának, akinek minden nap Anyák napja lehet, ha szerettei és Bodza mellette vannak.
Így volt, igaz volt, vagy mégsem volt, de ilyen szép lehet egy mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
