A cica, aki szerette a fagylaltot

Kevés dolog teszi boldogabbá Masnit, a kíváncsi cicát, mint egy hűsítő fagylalt nyári délutánokon. Gazdija meglepetten figyelte, ahogy a kis kedvenc minden ízt kipróbált örömmel.

Egy cica boldogan nyalja a fagylaltot, miközben gazdája tartja a kezeiben.

Egy különleges cica kalandjai a fagyizóban

Volt egyszer egy kis cirmoscica, akit Micinek hívtak. Mici nem volt hétköznapi cica, hiszen volt egy titkos vágya, amit csak a legjobb barátja, a kék szárnyú pillangó, Titi ismert: Mici imádta a fagylaltot. Egy meleg nyári napon, amikor a nap úgy sütött, hogy a virágok is bólogattak a fényben, Mici elhatározta, hogy megkeresi a városka leghíresebb fagyizóját.

Ahogy közeledett a fagyizóhoz, a cirmos bajszán érezte a vanília és az eper illatát. A kisgyerekek kacagva szaladtak a fagyis pulthoz, s Mici kíváncsian figyelte őket a bokor mögül.

– Titi, szerinted beengednek majd egy cicát a fagyizóba? – kérdezte izgatottan.

– Próbáld meg, Mici! Ha kedvesen mosolyogsz, biztosan örülnek majd neked – csicsergett Titi és egy pillanatra ráült Mici orrára.

Hogyan fedezte fel a cica a fagylalt varázsát

Amikor végül Mici bátorságot gyűjtött, besétált a fagyizó ajtaján. Az emberek meglepetten néztek rá, de Mici olyan aranyosan köszönt, hogy senkinek sem jutott eszébe elküldeni. A fagylaltos bácsi, Pista bácsi, mosolyogva hajolt le hozzá.

– Nocsak, egy cica! Mit szeretnél, kisbarátom? – kérdezte kedvesen.

Mici félénken nézett fel rá, de aztán hangosan válaszolt:

– Szeretnék megkóstolni egy kis fagylaltot!

Az emberek nevetgéltek, és Pista bácsi is elmosolyodott.

– Egy bátor cica vagy, Mici! Megérdemled, hogy válassz egy ízt.

A kedvenc fagylaltízek nyomában: cicás kóstolók

Mici először a vaníliát választotta. Lassan nyalta meg a fagylaltot, majd elragadtatottan dorombolt.

– Ez mennyei! – kiáltotta fel.

Titi lelkesen tapsolt a szárnyaival. A következő gombóc eper volt, amitől Mici bajsza is rózsaszín lett. A fagyizóban mindenki vidáman figyelte, ahogy a cica egyre újabb és újabb ízeket próbált ki: csokoládé, citrom, sőt, még pisztácia is!

Egyszer csak egy kislány, Lili odament Micinek.

– Neked melyik íz a kedvenced? – kérdezte.

– Mindegyik finom, de a vanília a legeslegjobb! – dorombolta Mici boldogan.

Az emberek szíve megtelt szeretettel, és mindenki adott egy-egy kiskanál fagylaltot a cirmoscicának. Mici sosem érzett még ekkora boldogságot, hiszen nemcsak fagylaltot kóstolhatott, hanem új barátokra is talált.

Vajon egészséges-e a fagylalt a cicák számára?

Ahogy telt-múlt az idő, Mici érezte, hogy a sok fagylalt után egy kicsit furcsán érzi magát. Szomjas lett, és kicsit hűvösnek is találta a pocakját.

Pista bácsi megsimogatta a fejét.

– Tudod, Mici, a cicáknak nem szabad túl sok fagylaltot enniük, mert az nem tesz jót a pocaknak.

Mici bólintott, és Titi is egyetértően bólogatott.

– A fagylalt különleges csemege, de a cicák számára csak néha-néha szabad enni belőle – csicsergett a pillangó.

– Akkor inkább a finom tejecskét választom – dorombolta Mici, és boldogan elfogadott egy tálka friss tejet, amit Pista bácsi adott neki.

Tanulságok a cica fagylalt iránti szeretetéből

Mici azon a napon sokat tanult. Megtudta, milyen finom a fagylalt, de azt is, hogy a barátság, a kedvesség és a mértékletesség a legfontosabb dolgok az életben. Az emberek szerették őt, mert nyitott volt és barátságos, s ő is szeretettel fordult mindenkihez.

Titi a cica vállára ült, együtt nézték a lemenő napot, és Mici boldogan gondolt az új barátaira és a sok finom ízre, amit megkóstolt.

Így történt, hogy a cica, aki szerette a fagylaltot, megtanulta, hogy a szeretet, a jóság, és az egészség a legnagyobb kincs a világon.

Így volt, igaz volt, talán nem is volt, ilyen mese volt!




Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.