A kis cica és az első viharos éjszaka története
Volt egyszer, nem is olyan régen, egy kis szürke cica, akit Mázlinak hívtak. Mázli egy barátságos faluszéli házban lakott, ahol minden nap nagyokat játszott a kertben, kergette a pillangókat, napozott a fűben, és este mindig odabújt gazdájához, Annához. Mázli élete békés és boldog volt – egészen egy különös, viharos éjszakáig.
Egy este, amikor a Nap már lebukott a dombok mögé, sötét felhők gördültek az égre, és hirtelen nagyot dörgött az ég. Mázli összerezzent, bundája felborzolódott, és rémülten nézett Annára.
"Mi ez a hang, gazdi?" – nyávogott ijedten.
Anna megsimogatta a kis cicát. "Ne félj, Mázli, csak egy kis vihar közeleg. Biztonságban vagyunk itt a házban."
Ám Mázli nem tudta elhinni. Amikor a következő villám végigcikázott az égen, a kis cica gyorsan keresni kezdte a legbiztonságosabb helyet a házban.
Miért ijednek meg a cicák a villámlástól?
A cicák, akárcsak Mázli, nagyon érzékenyek a hangos, váratlan zajokra és a fényes villanásokra. A vihar mennydörgése és a villámlás fényessége megijeszti őket, mert nem értik, mi történik, és félnek, hogy valami veszélyes közeleg. A természet zajai a kicsi cicák szívébe is félelmet ültetnek, hiszen ők ösztönösen keresik a biztonságot.
Ahogy Mázli is, nagyon sok cica első viharától megrémül. Ilyenkor a legfontosabb, hogy legyen, aki segít megnyugtatni őket.
Az első menedék: hová bújt el a félős cica?
Mázli gyorsan körbejárta a szobát. Benézett a kanapé alá, de túl szűknek találta. Aztán bebújt a függöny mögé, de ott túl világos volt, amikor a villám felvillant. Végül Annához szaladt, és a lány ágyának alá bújt, ahol sötét és csendes volt.
Anna leguggolt mellé, és a paplan alól kicsalogatta a kis drágát.
"Ne bújj el, Mázli! Itt vagyok veled, nem engedem, hogy bajod essen" – mondta halkan.
A cica óvatosan kidugta a fejét, és nézte Annát, aki mosolygott rá és simogatta a fejét. A vihar még tombolt odakint, de Anna hangja megnyugtatta a kis cicát.
Nyugtató szavak és simogatás: gazdi segít
Anna felemelte Mázlit, és simogatni kezdte. A kis cica dorombolni kezdett, bár néha még megrezzent egy-egy hangosabb mennydörgésnél.
"Ugye látod, nincs semmi baj?" – suttogta Anna.
Mázli lassan kezdett bízni abban, hogy amíg a gazdija mellette van, nincs mitől tartania. Anna mesélt neki egy kis mesét a bátor cicákról, akik nem féltek a vihartól, és elmagyarázta, hogy a villámlás csak az égő felhők játéka.
"Ha legközelebb vihar lesz, csak bújj ide hozzám, és együtt átvészeljük, rendben?" – kérdezte Anna.
Mázli halkan nyávogott, mintha azt mondta volna: "Rendben, gazdi. Te vagy a legjobb barátom."
Hogyan segíthetünk cicánknak a félelem leküzdésében?
Aznap éjjel Mázli már nem bújt el az ágy alá, hanem Annával összebújva hallgatta a vihart. Anna simogatása, nyugtató hangja és szeretete segített a kis cicának, hogy legyőzze a félelmét.
Másnap reggel, amikor a Nap újra kisütött, Mázli bátran kisétált a kertbe. Már nem reszketett a mennydörgés emlékétől, mert tudta, hogy sosem lesz egyedül.
Ha a te cicád is megijed a vihartól, te is segíthetsz neki. Legyél vele, beszélj hozzá kedvesen, simogasd meg, és mutasd meg neki, hogy biztonságban van. Egy kis szeretettel és türelemmel a legijedősebb cica is bátor lehet.
Így történt, hogy Mázli, a félős kis cica, megtanulta, hogy a szeretet erősebb, mint a félelem.
Így volt, igaz volt, tán mese volt, tán nem, de egy ilyen kedves cica-történet mégiscsak szép lehet a szívünkben!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
