A dérmanó különleges reggele: festőnapra ébred
Volt egyszer egy kicsi, huncut dérmanó, akit úgy hívtak, hogy Pille. Pille nem volt olyan, mint a többi manó, mert a legjobban a festést szerette a világon. Egy hideg, csillogó téli reggelen, amikor a fák ágain puha dér pihent, Pille boldogan pattant ki az ágyából. Ma van az én festőnapom! – kiáltotta, és máris keresni kezdte a kedvenc ecsetét.
A dérmanók között mindenki tudta, hogy Pille a legszebb képeket tudja varázsolni a fenyők kérgére, a tó jegére vagy akár a levegőbe is, ha arra támadt kedve. Ma azonban valami igazán különlegeset szeretett volna alkotni.
Milyen ecseteket és színeket választ a dérmanó?
Pille elővette a kis táskáját, amiben ott lapultak a dérmanó-ecsetek. Volt ott bolyhos nyírfaág, vékony jégcsap és egy aprócska, fenyőtűkből kötött ecsetke is. Melyiket válasszam ma? – morfondírozott hangosan.
Ekkor benézett hozzá a barátja, a hóbagoly. – Jó reggelt, Pille! Mivel festesz ma? – kérdezte kíváncsian.
– A nyírfaágat választom, mert azzal lehet a legszebb, puha vonalakat húzni. És előveszem a kedvenc színeimet is: csillámló ezüstport, hajnali rózsaszínt, és egy csepp kékderet – mesélte Pille. – Segítesz majd nekem, Bagolyka?
– Csak ha megígéred, hogy megtanítasz egy-két trükköt – kacagott a hóbagoly, és már repült is Pille mellé.
A festőnap első lépései: inspiráció a természetben
A két jóbarát elindult a hóval borított erdőn át. Pille minden zugban meglátta a szépséget. – Nézd csak, Bagolyka, ott egy kis mókuscsalád! Milyen jó lenne megörökíteni, ahogy a hóban ugrálnak!
Megálltak egy nagy, öreg tölgyfa alatt. Pille lehajolt, és ujjával megérintette a hótakarót. – A hó hideg, de a szívem meleg – mondta mély sóhajjal. – Festeni szeretnék valamit, ami mindenkit boldoggá tesz.
Bagolyka bólintott, és halkan hozzátette: – Akkor fess egy képet a szeretetről! Egy képet, amin mindenki együtt van, és mosolyog.
Pille elmosolyodott. – Jó ötlet! Ehhez sok szín kell, és sok szeretet.
Különleges technikák: ahogy a dérmanó fest
Pille elővette a nyírfaág-ecsetet, belemártotta a csillámló ezüstporba, és gyengéden húzni kezdte a vonalakat a hó tetejére. A levegőben apró pelyhek táncoltak, mintha csak a festékből születtek volna.
– Nézd csak, Bagolyka! – mutatta. – Így lehet igazán puha, barátságos hópelyheket festeni.
Bagolyka is próbálkozott, de az ecset majdnem leesett a mancsáról, és a hóba pottyant. – Nem baj! – nevetett Pille. – A festésben az a legszebb, ha együtt nevetünk, még akkor is, ha valami nem sikerül elsőre.
A képen lassan kirajzolódott egy nagy kör: a dérmanók, mókusok, baglyok és minden erdei barát ott álltak egymás mellett. A képet Pille különleges technikával fejezte be: a végén óvatosan lehelt rá egy kis párát, ettől a hó és a festék elkezdett csillogni, mintha életre kelne.
Mit tanulhatunk a dérmanó festőnapjából?
Amikor elkészült a kép, Pille és Bagolyka meghívták az egész erdőt, hogy megmutassák az alkotást. – Nézzétek meg, mit alkottunk együtt! – kiáltotta Pille.
A kicsi mókusok, a zöld bundás manók és a kíváncsi rókakölykök mind összegyűltek a kép körül. Mindenki csodálta, ahogy a szeretet és a barátság színei táncoltak a hófehér vásznon.
– Pille, ez csodaszép! – mondta egy őzike. – Hogy tudtad ilyen szépre festeni?
– Azért lett ilyen szép, mert minden ecsetvonásba jutott egy kicsi szeretet, egy adag barátság, és egy csipetnyi nevetés – felelte Pille. – Ha szívből alkotunk, az mindenkinek örömöt szerez.
Aznap este az erdő minden lakója boldogan hajtotta álomra a fejét. Pille pedig megígérte, hogy máskor is szervez festőnapot, ahol mindenki együtt lehet, és együtt alkothatnak valami szépet.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese! Talán igaz is volt, talán nem – de ilyen szép volt a dérmanó festőnapja.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
