A nap éppen csak felkelt, amikor a kis csacsi álmos szemekkel kilépett az istállóból. Szerette a hajnali sétákat, amikor a harmat még csillogott a fűszálakon, és az erdő szélén finoman zöldellt a tavaszi rét. Egyszer csak egy nagy, fehér nyuszit pillantott meg a bokrok mögött. A nyuszi éppen egy sárgarépát majszolt, s közben kíváncsian nézett a csacsi felé.
– Jó reggelt, nagy nyuszi! – köszönt udvariasan a kis csacsi.
– Jó reggelt neked is, csacsi! – felelte a nyuszi barátságosan. – Sose láttalak még erre.
– Mert mindig korán kelek, de ma valahogy minden szebb – mondta a csacsi, miközben közelebb lépett. – Szeretnék új barátokat szerezni. Szeretnél velem játszani?
A nyuszi elmosolyodott, s a csacsi bólogatott örömében. Így kezdődött a kis csacsi és a nagy nyuszi barátsága, az erdő szélén, ahol a madarak minden reggel csicsergő dallal köszöntik a napot.
A kis csacsi nagyon kíváncsi volt. Minden érdekelt: miért olyan hosszú a nyuszi füle, hogyan ugrik olyan magasra, és miért szereti annyira a sárgarépát. A nagy nyuszi pedig szívesen válaszolt minden kérdésére.
– Mondd, nyuszi, te félsz valamitől? – kérdezte egyszer a csacsi.
– Ó, persze – válaszolta a nyuszi. – Mindenki fél néha. De ha okos vagy, és hallgatsz a szívedre, akkor mindig megtalálod a megoldást.
A csacsi elgondolkodott, majd így szólt: – Én is szeretnék olyan bátor lenni, mint te!
– Akkor gyere velem, mutatok valamit az erdő mélyén – hívta a nyuszi.
Elindultak hát együtt az erdő felé. A fák között egy titkos ösvény bújt meg, amit csak nagyon kevesen ismertek. A kis csacsi először picit félt, de a nagy nyuszi bátorító mosolyát látva bátran követte.
Az ösvény mentén apró virágok nyíltak, a bokrokban mókusok ugrándoztak, és néha egy-egy madárka is átsiklott felettük. A csacsi és a nyuszi nevetve meséltek egymásnak, míg egyszer csak furcsa hangra lettek figyelmesek.
– Hallottad ezt? – kérdezte a csacsi ijedten.
– Olyan volt, mint egy sírás – mondta a nyuszi. – Nézzük meg, ki lehet az!
Az ösvény végén egy apró sünit találtak, aki a bokor alatt sírdogált.
– Mi történt veled, sünike? – kérdezte gyengéden a csacsi.
– Elvesztettem a mamát, és nem találok haza – szipogta a kis sün.
A nagy nyuszi gondolkodott egy kicsit, majd így szólt: – Ne félj, segítünk neked! A csacsinak jó az orra, biztosan megtalálja a mamádat!
A csacsi boldogan bólintott, és szimatolni kezdett. A barátja, a nyuszi közben vigasztalta a sünit, mesélt neki vidám történeteket.
Néhány perc múlva a csacsi megállt egy bokornál.
– Itt érzem a mama illatát! – kiáltotta.
A sünike gyorsan odaszaladt, és a bokor mögül előbújt az anyukája. Boldogan ölelkeztek, a kis sün szeme végre nevetett.
– Köszönöm nektek, hogy segítettetek! – mondta hálásan a süni mama.
A csacsi és a nyuszi egymásra néztek, és mindketten érezték, hogy együtt még bátrabbak, még okosabbak, mint külön-külön.
Hazafelé a kis csacsi így szólt:
– Ma megtanultam, hogy nem baj, ha néha félünk, mert ha van egy jó barátunk, minden akadályt le tudunk győzni.
– És azt is, hogy mindig jó segíteni másokon – tette hozzá a nagy nyuszi. – A szeretet és a jóság összeköt bennünket.
Ettől a naptól kezdve a kis csacsi és a nagy nyuszi igazi barátok lettek. Minden reggel együtt indultak kalandozni, és ha valaki bajba került, mindig segítettek neki.
Így volt, vagy úgy volt, ez bizony ilyen mese volt. És ha igaz, ha nem, a szeretet, a barátság, és a jóság mindenkit összeköt – még az erdő szélén is.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
