Egy különleges kaméleon színes álma
Volt egyszer egy kicsi, zöld kaméleon, akit Kamillának hívtak. Kamilla nem olyan volt, mint a többi kaméleon a nagy dzsungelben. Mindenki tudta, hogy a kaméleonok a bőrükkel elbújnak a lombok között, és a színüket váltogatják, de Kamilla sokkal többről álmodott. Ő nem csak el akart rejtőzni – ő valami különlegeset szeretett volna alkotni.
Egyik nap, amikor a reggeli napfény besütött a sűrű lombok közé, Kamilla a kedvenc levelén ült és nézte, ahogy a harmatcseppekben megcsillan a fény. Egyszercsak halkan megszólalt:
– Bárcsak én is tudnék valami gyönyörűt alkotni! Olyat, amitől mindenki boldog lesz.
Mellette egy kis kabóca csattogott a szárnyával.
– Miért ne próbálnád meg, Kamilla? Hiszen te vagy a legszínesebb mindannyiunk közül!
Kamilla elmosolyodott. Egy pillanatra elhitte, hogy képes lehet rá.
A találkozás a szivárvány titkával
A következő napon nagy vihar kerekedett. Az eső úgy zuhogott, mint ahogy még sosem látták az állatok. Mikor végre kisütött a nap, varázslatos látvány tárult Kamilla elé: az égen egy hatalmas, ragyogó szivárvány ívelt keresztül. Minden színe táncolt a levelek között.
Kamilla tátott szájjal bámulta.
– Milyen csodálatos! – suttogta.
Akkor hirtelen előbukkant a szivárvány egyik sarkából egy apró, fényes lény. Egy tündér volt, csillámló ruhában, nevető szemmel.
– Szeretnéd tudni a szivárvány titkát? – kérdezte a tündér.
Kamilla bólintott.
– Igen, szeretném! Szeretnék én is ilyen szépet alkotni.
A tündér közelebb suhant.
– A szivárvány titka a szeretetben és a bátorságban rejlik. Ha szívből akarsz adni másoknak, a színek is veled lesznek.
Kamilla szeme felcsillant. Érezte, hogy valami fontosat tanult.
Az első ecsetvonás: hogyan kezdődött minden
Még aznap este Kamilla úgy döntött, kipróbálja, képes-e saját szivárványt festeni. A farkával levágott egy pici ágat, és egy levelet használt ecsetnek. Óvatosan belemártotta a harmatcseppbe, és elkezdte festeni a közeli fa törzsét.
Először csak zöld lett, mint ő maga. De aztán eszébe jutott a tündér szava, és gondolt egy kedves emlékére: amikor segített egy kis csigának visszamászni az ágra. Hirtelen sárga szín jelent meg az ágon.
– Ez varázslatos! – kiáltott fel Kamilla.
Ahogy egyre többet gondolt a szeretetre és a segítőkészségre, újabb és újabb színek jelentek meg. Piros, lila, kék – mind ott ragyogott az ágon.
Az állatok csodálata a tarka remekmű előtt
Másnap reggelre az egész dzsungel megtelt híreszteléssel. Madarak, majmok, sőt maga a bölcs teknős is odasereglettek Kamilla fájához. Mindenki ámulva nézte a ragyogó, szivárványszínű festményt, amely a fa törzsén kanyargott fölfelé.
– Ilyet még sose láttam! – csodálkozott egy papagáj.
– Hogy csináltad ezt, Kamilla? – kérdezte egy kis mókus.
Kamilla szerényen mosolygott.
– A szeretet színeit használtam. Minden szín egy-egy kedves tett, egy mosoly, egy ölelés.
Az állatok egymásra néztek, és megölelték egymást.
– Akkor mind lehetünk színesek! – mondta boldogan a teknős.
Ezután mindenki megpróbált valami jót tenni a másikkal. A madarak daloltak a fáradt hangyáknak, a majmok diót hoztak a süniknek, és a dzsungel egyre színesebben ragyogott.
Mit tanulhatunk a kaméleon bátorságából
Kamilla azóta is ott lakik a dzsungel közepén, és néha egy újabb színt fest a fára, ha valami jót tesz valakivel. Az állatok megtanulták, hogy a szeretet és a bátorság mindent szebbé tesz. Nem kell különlegesnek lenni, elég csak jónak és segítőkésznek lenni, és a világ tele lesz színekkel.
Így történt, hogy egy kis kaméleon, aki mert álmodni és szeretni, szivárványt festett a dzsungel közepén.
Így volt, úgy volt, igaz lehetett, vagy csak mese volt, de jó volt hallgatni – mert a szeretet és a jóság mindig színesebbé teszi a világot!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
