Egyszer, nem is olyan régen, egy nagy falu szélén, egy öreg tölgyfa alatt élt egy kedves és nagyon kíváncsi boszorkány, akit Villőnek hívtak. Villőnak nem volt se bibircsókja, se gonosz mosolya, inkább barátságos volt a gyerekekkel, és mindig igyekezett segíteni az állatoknak is. Egyik este, amikor a hold sarlója ezüstösen csillogott az égen, Villő a seprűjén készülődött egy kis esti repülésre.
Egyszer csak valami furcsa zúgást hallott a magasból. Felnézett, és hatalmas szemeket meresztett: az égen egy hatalmas, fényes, szárnyas gép suhant el, amilyenhez foghatót sosem látott még. A gép hosszú volt, mint egy kígyó, és ablakaiban apró fények villogtak. Villő annyira meglepődött, hogy majdnem lepottyant a seprűjéről.
Hogyan repültek régen a boszorkányok legendái szerint?
Villő nagymamája sokszor mesélte, hogy a boszorkányok mindig is szerettek repülni. Régen, amikor még nem voltak repülőgépek, seprűvel, üsttel vagy éppen mákgubóval szálltak fel a levegőbe. Egyik alkalommal Villő így mesélt: „Tudod, Panni, régen mi, boszorkányok, csak a csillagokra néztünk, és máris repültünk. Sosem volt bennünk félelem, csak kíváncsiság!”
A falu gyerekei mindig csodálták, mikor Villő a seprűjével suhanva integetett nekik, s néha még le is szállt, hogy megosszon egy kis sütit vagy egy jó tanácsot. De most, hogy az új, nagy gépet látta, elgondolkodott: vajon hogy repülnek az emberek ezzel a furcsa, zúgó szerkezettel?
A repülőgép feltalálása: új korszak a levegőben
Másnap reggel Villő elindult, hogy utánajárjon a titokzatos repülő szerkezetnek. A falu szélén találkozott Marci bácsival, aki sokat tudott a világ dolgairól. Megkérdezte tőle: „Marci bácsi, mi az az égi csoda, ami tegnap este fent suhanva zúgott?”
Marci bácsi elmosolyodott, és így válaszolt: „Az, kedves Villő, egy repülőgép. Az emberek most már nemcsak álmodnak a repülésről, hanem tényleg repülnek is! Képzeld el, ezek a gépek elvisznek az égig, a felhők fölé is!”
Villő tágra nyílt szemmel hallgatta. „És vajon ott találkozhatnak a boszorkányokkal is?” kérdezte.
„Lehet ám, ha mindketten nyitott szívvel repülnek!” nevetett Marci bácsi.
Boszorkányok a modern világban: szimbólumok és mítoszok
Villő gondolkodott. A boszorkányokat régen misztikus lényeknek tartották, akik csak a sötétben, titokban repülhetnek, de most már mindenki látja, hogy a repülés nem is olyan elérhetetlen csoda. A falu gyerekei gyakran rajzolták le Villőt és a repülőgépeket együtt, mintha barátok lennének az égen.
Egy este, amikor újra felszállt a seprűjére, meglátta a repülőgépet, amelyben sok-sok utas ült. Integetett feléjük, s lám, az ablakból egy kisfiú visszaintegetett neki. Villő szíve megtelt örömmel. Rájött, hogy a varázslat nem attól lesz igazi, hogy titokban tartjuk, hanem attól, ha megosztjuk másokkal is a csodát.
Lehet-e még varázslatos a repülés a technika korában?
Villő azon gondolkodott, hogy vajon a repülőgépek világában maradhat-e hely a varázslatnak. Egyik este, amikor elcsendesedett a világ, leült a tölgyfa alá, és elmesélte a falu gyerekeinek: „A repülés mindig csoda lesz, akár seprűn, akár repülőgépen ülünk. A legfontosabb, hogy szeretettel nézzünk egymásra, és ne felejtsük el, hogy mindenki tartogat valami varázslatot magában.”
A gyerekek tapsoltak, nevettek, és mindannyian azt kívánták, hogy egyszer együtt repülhessenek Villővel és a repülőgéppel is. Így élt tovább a barátság, a kíváncsiság és a szeretet varázslata a falu szívében.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese! Talán igaz is volt, talán nem, de ilyen szép mese volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
