Az első találkozás: amikor a cica beköltözött
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis faluban egy család, ahol mindenki nagyon szerette az állatokat. Egy esős, tavaszi délután kopogtatás hallatszott az ablak alatt. Amikor a család odasietett, egy apró, szürke cica nézett vissza rájuk nagy, kíváncsi szemekkel. A kiscica bundája csuromvizes volt, és remegett a hidegtől.
„Jaj, nézd, milyen picike!” kiáltott fel Anna, a legkisebb a családban. „Beengedhetjük?” kérdezte, miközben már nyitotta is az ajtót. A cica óvatosan lépett be, majd hálásan dorombolt, amikor megszárították és egy tálka meleg tejet tettek elé. Ettől a naptól kezdve a cicát mindenki csak Segítőnek hívta.
Apró tettek, nagy segítség: mindennapi csodák
Segítő hamar otthon érezte magát a házban, és minden napra jutott valami apró csodatevése. Reggelente elkísérte Annát az óvodába, mindig odaült a kapu mellé, és addig várt, amíg a kislány vissza nem jött. Amikor Anna szomorú volt, Segítő odabújt hozzá, és addig dorombolt, amíg a könnyek mosollyá nem váltak.
Egyik nap a család kertjében eltűnt a nagymama kulcscsomója. Mindenki kereste, de hiába. Segítő azonban egyszer csak a bokorhoz sietett, és kis mancsaival kikaparta a földből a kulcsokat. „Nézzétek, Segítő talált valamit!” kiáltotta boldogan Anna. A nagymama nagyon örült, és megdicsérte a cicát.
Amikor baj van, a cica mindig ott van
Egy hűvös őszi estén vihar tört ki, a szél megrezegtette az ablakokat. Anna félt a villámlástól, nem mert elaludni. Segítő észrevette, hogy valami nincs rendben. Felugrott Anna ágyára, és összegömbölyödött mellette. „Ne félj, Segítő vigyáz rád!” suttogta Anna anyukája, miközben betakarta a kislányt. Anna megnyugodott, és a cica melegében hamar elaludt.
Másnap, amikor a vihar után a kertben megsérült egy madárka, Segítő óvatosan odavezette Annát, hogy észrevegyék. „Szegény kis madár!” mondta Anna. Az anyukája segített óvatosan bekötözni a madárka szárnyát, és együtt figyelték, ahogy a cica vigyáz rá. Nem telt el sok nap, a madárka újra szárnyra kapott, és Segítő vidáman figyelte, ahogy elrepül.
Barátság és támogatás a négylábú segítőtől
A falu gyerekei is hamar megismerték Segítőt. Mindig ott volt, ha valaki elesett, és a legjobb játékok is vele voltak a legizgalmasabbak. Egyszer Gergő, Anna barátja, elvesztette a kedvenc labdáját a bokrok között. Segítő hamar kiszimatolta, és addig kapart, amíg elő nem került a labda. Gergő boldogan megsimogatta, és azt mondta: „Te vagy a legjobb barátom, Segítő!”
Segítő a felnőtt családtagoknak is sokat segített. Ha valaki beteg volt, a cica mellé feküdt, mintha csak azt mondta volna: „Veled vagyok, hamar meggyógyulsz!” Mindenki érezte, hogy a cica szeretete és gondoskodása igazi csoda.
Hogyan változtatta meg életünket a segítő cica
Az évek múltak, de Segítő minden nap ott volt a család mellett. Mindig figyelt, sosem felejtett el segíteni, és mindenkit jókedvre derített. Anna, Gergő és a többi gyerek megtanulták, hogy egy kis figyelmesség, egy jó szó vagy egy szeretetteljes ölelés csodákra képes. A család megtanulta, hogy segíteni jó, és hogy egy cica is lehet igazi barát.
Egy nap Anna azt mondta: „Bárcsak minden gyereknek lenne egy ilyen segítő barátja!” Az anyukája mosolyogva válaszolt: „A szeretet és a segítség mindig visszatér, csak nyitott szemmel és szívvel kell járni a világban.”
Hát így volt, igaz volt, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
