Egyszer, egy nagyváros szélén, volt egy barna, kócos kutya, akit Bundásnak hívtak. Bundás magányosan rótta az utcákat, hol egy pad alatt húzta meg magát, hol egy bokor tövében pihent. Senkihez sem tartozott, és senki sem simogatta meg a buksiját esténként. Ám a szíve mélyén vágyott egy igaz barátra, aki vele játszik, vele nevet, és akivel megoszthatja mindennapjait.
Egyik reggel, amikor Bundás a közeli parkban vizet keresett, különös zajt hallott a bokrok mögül. Óvatosan közelebb lépett, és meglátott egy kislányt, aki a padon ült, és halkan sírdogált. Bundás leült elé, és nagy barna szemeivel kíváncsian nézte őt.
Jaj, ne félj tőlem! – suttogta a kislány, amikor meglátta a kutyát. Csak szomorú vagyok, mert elvesztettem a kedvenc babámat.
Bundás halkan vakkantott, mintha azt mondaná: Segítek neked! A kislány meglepődve elmosolyodott.
Hát, te valóban segítenél nekem, kiskutya? – kérdezte reménykedve.
Bundás felugrott, s orrával a földet kezdte szimatolni. Együtt keresni indultak. Bundás orra gyorsan rátalált a babára, aki egy bokor alatt hevert. A kislány felujjongott örömében, és átölelte Bundást.
Köszönöm, te csodálatos kutya! – mondta boldogan.
Én vagyok a Bundás! – vakkantotta a kutya, és csóválta a farkát.
A kislány, akit Lilinek hívtak, ezután minden délután eljött a parkba, hogy Bundással játszhasson. Futottak, labdáztak, vagy csak leheveredtek a fűbe, és nézték a felhőket. Együtt fedezték fel, mennyi csoda rejtőzik a város szélén: titkos virágos rétek, apró tavacska, és a nagy tölgyfa odvában lakó cinkék.
Azonban nem ment mindig minden simán. Egy napon Lili szülei meglátták, hogy Bundás velük tart hazafelé.
Lili, nem szabad hazahozni egy kóbor kutyát! – mondta aggódva az anyukája.
De Bundás jó kutya, ő a barátom! – tiltakozott Lili.
Bundás szomorúan nézett Lili szemébe, és úgy érezte, újra egyedül marad. Egy pillanatig azt hitte, talán nem is lesz többé barátja. De Lili nem hagyta ennyiben. Másnap megkérte a szüleit, hadd vigyen egy tál ételt a parkba Bundásnak, és beszélt nekik arról, milyen kedves és segítőkész barátja lett.
Lili apukája eljött vele, hogy megnézze, valóban olyan különleges-e ez a kutya. Amikor látta, hogy Bundás milyen gyengéden viselkedik, és milyen boldogan játszik a gyerekekkel, ő is megszerette.
Tudod mit, Lili? – mondta végül. Mi lenne, ha Bundás hazaköltözne hozzánk? Akkor tényleg ő lehetne a barátod, és mi is gondoskodnánk róla.
Lili szeme ragyogni kezdett, Bundás pedig örömében ugrándozni kezdett. Így történt, hogy Bundásnak végül igazi otthona lett, ahová minden este hazaérhetett, és ahol mindig szeretettel fogadták.
Persze, nem volt minden nap tökéletes. Volt, hogy Bundás véletlenül megrágta Lili kedvenc papucsát, vagy sáros mancsokkal futott végig a szőnyegen. De Lili mindig megbocsátott neki, és Bundás is igyekezett figyelni arra, hogyan lehet jó barát.
Az idő múlásával Bundás és Lili megtanulták, hogy a barátságban néha akadnak nehézségek vagy félreértések, de a szeretet és az odafigyelés mindig segít átlendülni rajtuk. Bundás végre megtalálta azt, amire mindig vágyott: egy igazi barátot és egy otthont, ahol szeretik.
Így hát, gyerekek, sose feledjétek: a jóság, a szeretet és az odafigyelés mindig meghozza gyümölcsét, hiszen mindenkinek szüksége van egy barátra, s néha a legváratlanabb helyeken találunk rá igaz társunkra.
Így volt, igaz volt, talán nem is volt – ilyen csodás mese volt ez!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
