Egy magányos unikornis útja a szeretet felé
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy különleges unikornis. A neve Pompom volt, és a szivárvány legfényesebb színében pompázott a sörénye. Pompom egy gyönyörű tisztáson lakott, virágok, pillangók és mókusok között. Mégis gyakran érezte magát egészen egyedül. Hiába volt minden szépség körülötte, úgy érezte, hiányzik valami nagyon fontos az életéből.
Egyik reggel, amikor a nap első sugarai átbújtak a lombok között, Pompom sóhajtott egy nagyot. Suttogva így szólt magához: Vajon mi az, ami hiányzik nekem? Talán a szeretet? Hiszen annyit hallottam róla a madaraktól, de még sosem éreztem igazán. Eldöntötte hát, hogy elindul, és megkeresi azt a bizonyos szeretetet.
Az első találkozás: barátság nyomában
Ahogy Pompom a tisztás szélén bandukolt, hirtelen egy kis barna nyuszi szaladt elé. – Szia, Pompom! – köszönt vidáman a nyuszi. – Hová mész ilyen korán?
– Szeretetet keresek – felelte Pompom őszintén. – Nem tudod, hol találhatnám meg?
A nyuszi elgondolkodott, majd így szólt: – Szerintem a szeretet ott van, ahol barátokat találsz. Gyere, játssz velünk a ligetben!
Pompom boldogan követte a nyuszit. Játszottak bújócskát, kergetőztek, és közben Pompom szíve egyre melegebb lett. De ahogy a nap lenyugodott, mégis érezte, hogy ez még nem az igazi, amit keres.
Kalandok a varázslatos erdő mélyén
Másnap Pompom tovább indult, be az erdő legsűrűbb részébe. Ott találkozott egy kis őzike családdal, akik épp elesett madárfiókát segítettek visszatenni a fészkébe. Pompom is segített nekik.
– Köszönöm, hogy segítettél – csipogott hálásan a madárka.
– Itt mindenki számíthat a másikra – mondta kedvesen az őzike. – Ez is egyfajta szeretet.
Pompom szíve ismét melegségben fürdött, mégis tovább ment, mert úgy érezte, még nem találta meg, amit igazán keres.
Megpróbáltatások és tanulságok az úton
Egyszer nagy vihar kerekedett. Pompom egy barlangban húzódott meg, ahol egy magányos, síró rókakölyköt talált.
– Miért sírsz? – kérdezte Pompom.
– Elvesztem, félek, és senki sem segít – felelte a róka.
Pompom odabújt mellé, és addig mesélt neki kedves történeteket, amíg a róka el nem mosolyodott.
– Köszönöm, hogy itt voltál velem – mondta a kis róka. – Most már nem félek.
Pompom rájött, hogy a szeretet néha egészen apró dolgokban bújik meg: egy ölelésben, egy kedves szóban, vagy egy segítő kézben.
Az igazi szeretet megtalálása és hazatérés
A vihar elvonult, és Pompom elindult hazafelé. Útközben minden állat, akivel csak találkozott, barátságosan üdvözölte.
– Nézd csak, mennyi barátod van! – szólt a nyuszi, amikor visszaért a tisztásra.
Pompom boldogan nézett körbe. Most már tudta, hogy a szeretet nem valami varázslatos tárgy, amit egyszer csak megtalál az ember. A szeretet ott van minden kedves cselekedetben, mosolyban és ölelésben, amit adni és kapni lehet.
– Megtaláltam a szeretetet, mert ti mind szeretetteljesek voltatok velem – mondta Pompom.
És ettől kezdve soha többé nem érezte magát egyedül.
Így történt, hogy Pompom, az unikornis, rálelt a szeretetre – nem valami messzi helyen, hanem a saját szívében és a barátai körében. És ha egyszer arra jársz, talán te is hallod majd a nevetését a tisztás szélén.
Így volt, igaz is volt, tán nem is volt – ez bizony egy tündérmese volt a szeretetről, kedvességről és barátságról. Mert szeretni, segíteni és odafigyelni egymásra a legnagyobb kincs a világon!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
