Az erdő szélén, egy piciny, hófödte faluban élt egyszer egy család. Zsófi, a legkisebb kislány, izgatottan várta a karácsonyi estét, mert abban az évben valami egészen különlegeset tervezett a család. Az édesanyja titokzatosan mosolygott, amikor Zsófi kérdezősködött, de csak annyit mondott: „Idén aranygyertyákkal díszítjük az ünnepi asztalt, hiszen ezeknek varázsereje van.”
A karácsonyi estén, amikor a hópelyhek táncoltak az ablakban, a család minden tagja az asztal köré gyűlt. Az asztal közepén hét aranygyertya állt. Mindegyik más-más formájú volt: volt köztük vékony, magas, gömbölyű és csavart is. Zsófi csodálattal nézte őket. „Melyik a legszebb, szerinted, Zsófi?” kérdezte a nagymama. „A csillagos talpú” – felelte Zsófi, és ujjával végigsimított a gyertya aranyló felületén.
Az aranygyertyák jelentősége a karácsonyi estén abban rejlett, hogy mindegyik egy-egy jó kívánságot vagy szeretetteljes gondolatot képviselt. „Minden gyertya fényével valami szépet kívánhatunk valakinek” – magyarázta az édesapa. „Ezért gyújtunk hét gyertyát: mindenki mondhat egy jót a másiknak.” A család vidáman gyújtogatta a gyertyákat, és sorban mondták a kedves szavakat. Zsófi így szólt: „Azt kívánom, hogy mindig szeressük egymást, még ha néha veszekszünk is.” A szülei mosolyogtak, a testvére bólintott, és a nagymama megsimogatta Zsófi fejét.
Hogyan válasszunk megfelelő aranygyertyát? Zsófi anyukája magyarázta el, hogy a gyertyaválasztás nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. „Az aranygyertya szépsége nem csak a csillogásban van, hanem abban is, hogy tiszta és szép lánggal ég, és nem füstöl.” Főleg azt kell nézni, hogy jó minőségű legyen a viasz, és az aranyszín ne peregjen le róla. A formája lehet játékos is, hiszen a karácsony a vidámságról is szól. Zsófi örömmel segített kiválogatni a boltból a legszebb és legkülönlegesebb aranygyertyákat.
Díszítési tippek: az aranygyertyák az ünnepi asztalon csodásan mutatnak, főleg, ha egy-egy fenyőágacskával vagy piros bogyóval veszik körül őket. Zsófi és a testvére közösen készítettek kis koszorúkat, amikbe beleszúrták a gyertyákat. „Nézd anyu, olyan, mintha kicsi napocskák ragyognának az asztalon!” – mondta Zsófi lelkesen. A nagymama még egy marék diót is szórt a gyertyák köré, hogy gazdagságot hozzon az új évben.
Az aranygyertyák fénye és a családi meghittség szorosan összetartoznak. Amikor az aranyló lángocskák megremegtek a téli estén, mindenki egy kicsit közelebb húzódott egymáshoz. Zsófi érezte, hogy a szíve is melegszik, ahogy a családtagok csendben figyelik a gyertyák táncát. „Olyan, mintha a szeretet is láthatóvá válna” – súgta oda a testvérének. Az édesapa mesélni kezdett egy régi karácsonyról, és a család nevetve, néha könnyes szemmel hallgatta a történetet. A gyertyák fénye mintha összekötötte volna a múltat, jelent és jövőt.
Biztonsági tanácsok aranygyertyák használatához is elhangzottak ez alatt az estén. „Gyertya mellől sose menj el, míg ég” – mondta az édesanya határozottan. „Mindig legyen egy tál vagy alátét a gyertya alatt, főleg, ha díszek veszik körül. És ne felejtsétek el elfújni, ha véget ér az ünneplés!” Zsófi megjegyezte magának, hogy a gyönyörűség néha felelősséggel is jár.
Amikor eljött a lefekvés ideje, Zsófi még egy utolsó pillantást vetett az aranygyertyákra. Már csak az utolsó gyertya pislákolt, de a kicsi szoba még mindig tele volt melegséggel. „Jó éjt, aranygyertyák, jövőre újra találkozunk!” – suttogta.
Így telt el a karácsonyi est, az aranygyertyák fényében, szeretetben, meghittségben. Mert az igazi csoda nem a csillogásban, hanem abban rejlik, hogy odafigyelünk egymásra, megosztjuk örömünket, és vigyázunk egymásra.
Így volt, igaz is volt, mese volt, talán nem is volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
