Egy messzi-messzi völgyben, a kék hegyek ölelésében élt egy sárkány, akit Berillának hívtak. Nem voltak testvérei, és a sárkányok népe is ritkán látogatta meg őt, mert Berilla különleges sárkány volt. Nem érdekelte az arany vagy a fénylő drágakövek, ő minden éjjel az eget nézte, ahol milliónyi csillag ragyogott.
Berilla órákig hevert a vastag mohaágyon, és álmodozott. „Bárcsak én is ott lehetnék a csillagok között!” – sóhajtozta magában. Sosem értette, hogy miért vonzzák annyira azok a pici, távoli fények, de szíve mélyén úgy érezte, hogy ők hozzá tartoznak.
Egyik este, amikor a szél különösen lágyan simogatta a fák lombját, Berilla elhatározta, hogy megkérdezi a legöregebb tölgyfát: „Mondd, öreg tölgy, hogyan juthatnék el a csillagokhoz?”
A tölgy csak halkan susogott: „Az álmok szárnyán messzire repülhetsz, kicsi sárkány, de az igazi utat a szíved mutatja.”
Berilla nem értette rögtön, mit jelenthet ez. Reggelre azonban valami furcsa dolog történt: egy különös madár ült a patak partján, akit még sosem látott azelőtt. Tollai ezüstösen csillogtak, és a szemében mintha a csillagok fénye ragyogott volna.
„Jó reggelt, Berilla!” – csiripelte a madár. „A nevem Arion, égi utazó vagyok. Hallottam a kívánságodat. Szeretnél csillagokat látni közelről?”
„Igen, annyira vágyom rá, de nem tudom, hogyan juthatnék fel az égbe” – felelte Berilla.
Arion bölcsen bólogatott: „A csillagok nemcsak az égen ragyognak. Néha, ha elég jóság van a szívedben, magadban is felfedezheted őket. De ha szeretnéd, segítek neked közelebb kerülni hozzájuk.”
Berilla izgatottan dobogtatta a lábait. „Mit kell tennem?”
„Először is, menj végig a völgyön, ahol a patak az ég felé kanyarodik. Ott találod a kristályhidat. De csak akkor léphetsz rá, ha a szívedben szeretet van mindenki iránt, akivel találkozol az úton” – mondta Arion, majd elröppent.
Berilla elindult. Az útja során találkozott egy kis nyuszival, aki elsírta magát, mert elvesztette a kedvenc répáját. Berilla segített neki megkeresni, és addig kereste, míg meg nem találta a répa leveleit egy bokor alatt.
Továbbhaladva találkozott egy öreg sünnel is, aki nem bírt átkelni a patakon. Berilla a hátára vette és átvitte a túloldalra.
Amikor végre odaért a kristályhídhoz, észrevette, hogy a híd csak akkor ragyog, ha valaki jószívű. Berilla bátorsággal és szeretettel lépett rá. Minden lépésnél fénylő csillagok jelentek meg a lábai alatt, mintha tényleg az égre kelne át.
Ahogy a híd végéhez ért, hirtelen már nem a völgyben volt, hanem egy különös, fénylő helyen. Mindenhol ragyogó csillagok táncoltak körülötte.
Arion ott várt rá, mosolyogva. „Látod, Berilla, eljöttél a csillagokhoz. De tudod, miért sikerült?”
Berilla csodálkozva nézett körül. „Talán azért, mert segítettem másoknak?”
Arion bólintott. „Pontosan. Az igazi csillagok benned ragyognak, amikor kedves és jóságos vagy. Ez az, ami igazán fényessé teszi a szívedet.”
Berilla boldogan nézett fel, s a csillagok most már nem tűntek távolinak, mert tudta, hogy egy kicsi darabjuk ott lakik benne.
Ezután Berilla minden este a völgy lakóival együtt nézte a csillagos eget. Segített mindenkinek, aki hozzá fordult. Szíve melegséggel telt meg, mert tudta, hogy igazi csillagokat hordoz magában.
Így volt, igaz is volt, mese is volt, talán sosem volt! Az igazi boldogságot a szeretet adja, és ha jószívűek vagyunk, a csillagok is közelebb kerülnek hozzánk.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
