Egy napsütéses reggelen a kisváros lakói békésen élvezték a madárcsicsergést és a friss levegőt. Mindenki a dolgát végezte: a pékségből friss kenyér illata szállt, a gyerekek nevetve ugráltak a pocsolyákban, és az öreg bácsi a padon üldögélt, kezében kaláccsal. Senki sem sejtette, hogy hamarosan nagy veszély fenyegeti majd a város szélét.
Egyszer csak sűrű, fekete füst gomolygott fel az erdő szélén álló régi pajtából. A tűz gyorsan terjedt, a lángok egyre magasabbra csaptak. A kisváros lakói ijedten szaladtak össze a főtéren, és egymás szavába vágva kiabáltak:
– Tűz van! Segítség! – kiáltotta Marika néni.
– Hívjuk a tűzoltót! – javasolta Peti, a legbátrabb kisfiú.
Pillanatokon belül megérkezett a város bátor tűzoltója, Laci bácsi. Piros sisakja csillogott a napfényben, és fürge léptekkel szaladt a pajta felé. Gyorsan felmérte a helyzetet, és máris szólt a lakóknak:
– Mindenki maradjon távol, vigyázzatok magatokra! – mondta határozott hangon. – Én majd megpróbálok segíteni!
Laci bácsi előkapta a locsolócsövet, de hiába: nem volt elég víz a város tartályában, a forróságban gyorsan elfogyott. Elkeseredett, de nem adta fel. Ekkor észrevett valami különöset a közeli patak felől. A víz halkan csobogott, majd hirtelen apró, csillogó lények bukkantak fel a habok között.
Négy vízmanó jelent meg a parton, mindegyikük zöld és kék ruhában, fejükön vízcsepp alakú sapkával. Szemükben kedvesség és kíváncsiság csillogott. Az egyik, a legkisebb, megszólította Laci bácsit:
– Jó napot kívánunk, bátor tűzoltó! Láttuk, hogy baj van, és szeretnénk segíteni – mondta vékony hangon.
Laci bácsi meglepődve nézett rájuk. – Ti kik vagytok? – kérdezte óvatosan.
– Mi vagyunk a vízmanók, a patak őrzői. Ha kell, vizet varázsolunk, és segítünk eloltani a tüzet! – felelte a legnagyobb manó.
Az emberek a távolból csodálkozva figyelték, mi történik. Laci bácsi bólintott, és így szólt:
– Nagy szükségünk van a segítségetekre! Együtt talán sikerül megmenteni a pajtát és az erdőt!
A vízmanók összefogták a kezüket, halkan énekelni kezdtek, és ekkor a patak vize hirtelen megemelkedett. Egyenesen a tűz felé áramlott, hűsítő hullámokat sodorva magával. Laci bácsi is gyorsan csatlakozott, irányította a vízsugarakat, és kiabálta:
– Gyertek, segítsetek, akinek van vödröse, hozzon vizet!
A gyerekek boldogan rohantak a kúthoz, vödröket hoztak, a felnőttek pedig sorban állva adogatták egymásnak a vizet. A vízmanók mindenhol ott voltak, ahol szükség volt rájuk: egyikük a lángokat hűtötte, másikuk segített elterelni a vizet, hogy a pajta ne omoljon össze.
A tűz hamarosan engedett, a füst lassan eloszlott. A kisváros lakói hatalmas tapsviharral ünnepelték a vízmanókat és Laci bácsit. Az emberek körbeállták őket, és hálásan mondták:
– Köszönjük nektek, hogy megmentettétek a városunkat!
A legkisebb vízmanó elpirult, és szerényen válaszolt:
– Mi csak segíteni akartunk, hiszen együtt minden könnyebb.
Laci bácsi megsimogatta a manók fejét, és azt mondta:
– Mostantól mindig barátok leszünk. Ti segítettetek nekünk, most mi segítünk nektek: ügyelünk a patak tisztaságára, hogy mindig legyen víz és otthonotok!
A városlakók megfogadták, hogy soha többé nem szemetelnek a patakba, és minden évben tartanak egy vízünnepet a vízmanók tiszteletére. Laci bácsi pedig azóta is bátor tűzoltóként vigyázott a városra, de most már tudta, hogy soha nincs egyedül: a vízmanók mindig figyelnek, és ha baj van, segítenek.
A gyerekek gyakran játszottak a patak partján, titkon azt remélve, hogy újra találkoznak a kedves vízmanókkal. És bár a vízmanók csak ritkán mutatkoztak, a barátság örökre megmaradt közöttük.
Így történt, hogy a kisvárosban mindenki megtanulta: összefogással, szeretettel és jósággal minden baj leküzdhető, s a barátság a legnagyobb kincs.
Így volt, így nem volt, volt egyszer egy bátor tűzoltó és a vízmanók, akik együtt megmentettek egy kisvárost. Ez volt a mese, talán igaz volt, talán nem, de a szeretet és a segítség mindig valóság!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
