Egy titokzatos reggel: Mikulás szakálla eltűnik
Volt egyszer egy havas hajnal az Északi-sarkon, amikor Mikulás szokás szerint korán felkelt, hogy megnézze, minden ajándék elkészült-e már. Ahogy kinyitotta a szemét, valami furcsát érzett. Megvakarta az állát, de csak a sima bőrét találta.
– Jaj, hová lett a szakállam? – kiáltott fel rémülten.
A fehér, puha, hosszú szakálla, amit annyira szeretett, teljesen eltűnt. Sem az ágyán, sem a hálóingén, sehol semmi nyoma. A Mikulás ijedten sietett a tükörhöz, de csak a piros orrát és a mosolygós arcát látta, szakáll nélkül.
A keresés kezdete: hol lehet a szakáll?
Mikulás minden manót és rénszarvast riadóztatott. Kicsi és nagy manók, sőt még a leglustább rénszarvas is összegyűlt az udvaron.
– Drága barátaim, a szakállam nélkül nem lehetek igazi Mikulás! Meg kell találnunk, mielőtt elindulnék az ajándékosztásra! – mondta bánatosan.
A manók egymásra néztek, és máris ötletelni kezdtek. Az egyik kicsi manó, Zizi, odament Mikuláshoz:
– Ne aggódj, Mikulás bácsi, együtt biztosan megtaláljuk!
A rénszarvasok is bólintottak:
– Mi is segítünk! Szimatolunk, keresgélünk, minden apró fűszálat átnézünk!
Segítők a bajban: manók és rénszarvasok nyomoznak
Kezdetét vette a nagy keresés. A manók a házban mindenhol körülnéztek: a kamrában, a játékgyárban, még a sütödében is. A rénszarvasok pedig az udvaron szimatoltak körbe.
– Szakáll, szakáll, hol vagy? – suttogta Zizi manó, miközben bekukucskált a nagy zsákok mögé is.
A legfiatalabb rénszarvas, Pöttyös, váratlanul valami fehér pamacsot vett észre a hóban.
– Ide nézzetek! Találtam valamit! – kiáltotta, és mindenki odarohant hozzá.
A különös nyomok: furcsa jelek a hóban
A hóban apró, fehér szöszök vezettek egy bokor felé. A manók és rénszarvasok sorban haladtak a nyomok után.
– Vajon ki vihette el Mikulás szakállát? – tűnődött Zizi.
Egyszer csak neszezést hallottak a bokorból. Óvatosan közelebb mentek, és mit láttak? Egy apró, reszkető kis nyuszit, aki Mikulás szakállával takarózott.
A nyuszi ijedten nézett rájuk, és azt mondta:
– Ne haragudjatok, csak annyira fáztam az éjszaka! Gondoltam, senkinek sem fog hiányozni ez a puha valami, amit a hóban találtam…
– Ó, kis barátom, ez bizony az én szakállam! – mondta kedvesen Mikulás.
A nyuszi szomorúan visszaadta a szakállat, de a manók és rénszarvasok megsimogatták.
– Nem baj, hogy kölcsönvetted, hisz segíteni kell annak, aki fázik! – mondta Zizi manó.
Hogy lett meg a szakáll? A végső nagy meglepetés
Mikulás visszavette a szakállát, és a manók gyorsan visszaillesztették a helyére. De a nyuszi szeme könnyes lett, mert még mindig fázott egy picit. Mikulás gondolkodott, majd így szólt:
– Tudjátok mit? A szeretetből mindig jut mindenkinek! – és a szakállából levágott egy kis darabot, amit sálként a nyuszi nyakába tekert.
A manók és rénszarvasok örömmel tapsoltak, a nyuszi pedig boldogan ugrándozott a hóban, immáron meleg sállal.
Mikulás pedig ezzel a bátor, melegszívű tettel mutatta meg, hogy segíteni mindig jó, és a szeretetből sosem fogyunk ki. Aznap este minden ajándék időben célba ért, és Mikulás mosolya még ragyogóbb volt, mint valaha.
Így történt, ahogy emlegetik: aki szeretettel és jósággal segít másokon, az mindig visszakapja a jót, valamilyen formában.
Így volt, igaz volt, mese volt, talán nem is volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
