Az éjszakai erdő meséje: egy szarvas álma
Egyszer réges-régen, amikor az erdők mélyén még tündérek suttogtak, s a fák mesélték az időt, élt egy fiatal szarvas. Szarvaska kíváncsi volt a világra, és szíve tele volt álmokkal. Minden este, amikor a nap elbújt a dombok mögé, és az erdő sötét ölelésébe burkolózott, Szarvaska a tisztáson állt és nézte a magasba kúszó Holdat.
– Milyen gyönyörű vagy, Hold! – sóhajtott fel egy este. – Bárcsak megérinthetnélek!
A holdfény titka: mit keresett a szarvas?
Szarvaska egyre többször álmodozott arról, hogy közelebb kerül a Holdhoz. Úgy érezte, ha egyszer elérné, megtudhatná minden titkát, és boldoggá tehetné az egész erdőt is.
Egy éjjel, amikor a Hold különösen fényesen ragyogott, Szarvaska elhatározta, utánajár, hol lakik a Hold. Léptei puhán suhantak az avarban, s a szél halkan súgta: – Vigyázz, Szarvaska! Az út hosszú lesz, de a szíved vezessen!
Találkozások az erdő lakóival út közben
Ahogy haladt a holdfényben, Szarvaska találkozott a kis mókussal, aki éppen makkokat gyűjtött.
– Hová sietsz ily későn? – kérdezte a mókus.
– A Holdat keresem – mondta Szarvaska. – Szeretném megtudni, miért olyan csodálatos.
A mókus elmosolyodott: – Én egyszer régen felmásztam a legmagasabb fára, de a Holdat ott sem értem el. De talán, ha elég kitartó vagy, megtalálod, amit keresel!
Tovább ment Szarvaska, s már a patakhoz érkezett. Ott a bölcs bagoly figyelte őt egy ágon.
– Nocsak, nocsak, kis Szarvas, mi járatban vagy az éjszakában?
– A Holdat szeretném elérni, Bagoly bácsi. Mondd, merre találhatom?
A bagoly hunyorított, majd így szólt: – A Hold ott van mindenütt, ahol szeretetet és jóságot találsz. Menj csak tovább, meglátod, milyen kincseket találsz az úton!
A szarvas útja a remény és kitartás jegyében
Szarvaska fáradhatatlanul folytatta útját. Egyszer csak a sűrűben megpillantotta a síró őzikét. Mellé guggolt és gyengéden szólt hozzá:
– Mi bánt, kis őzike?
– Elvesztettem az utamat, s félek egyedül – szipogta az őz.
Szarvaska gondolkodás nélkül megsimogatta őzikét, és azt mondta:
– Gyere velem, együtt bátrabbak vagyunk!
Így ketten indultak tovább. Út közben segítettek egy elakadt süninek is, akit kavics szorított a lábához. Szarvaska és őzike óvatosan kiszabadították.
A Hold fénye egyre erősebben világított, mintha segítené őket. Az erdő már nem is tűnt olyan sötétnek. A kis csapat lassan egy tisztásra ért, ahol a Hold fénye ezüst színben fürdette meg őket.
A hold megtalálása és az új hajnal kezdete
– Nézd csak! – lelkendezett őzike. – Olyan, mintha a Hold most hozzánk költözött volna!
Szarvaska felnézett az égre, majd lehajolt, és a társaira nézett. Ekkor megértette: a Hold nem csak fent az égen lakik, hanem mindannyiuk szívében. A szeretet, amivel segített az őzikének és a süninek, sokkal fényesebben ragyogott, mint akárhány csillag.
Az új nap első sugarai már az erdő lombjait simogatták, amikor Szarvaska boldogan hazatért. Tudta, hogy a Hold titka nem más, mint az a jóság és kedvesség, amit egymásnak adhatnak a barátok.
Így volt, úgy volt, volt egyszer egy szarvas, aki a Holdat kereste. Végül megtalálta, de nem ott, ahol gondolta. Talán igaz volt, talán mese volt, de mindenki, aki szeretettel él, megtalálhatja saját Holdját.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
