Buksi álma: miért akarta a nagy cipőt felvenni?
Egyszer volt, hol nem volt, egy kedves kis kutyus, akit Buksi néven ismertek a faluban. Buksi nem volt se nagy, se kicsi, pont olyan kellemes, ölelgetnivaló, mint egy kedvenc játékmackó. Buksi nagyon szerette a gazdiját, Marcsit, aki minden este megsimogatta, és minden nap játszott vele a réten.
Egy nap Buksi látta, ahogy Marcsi felveszi az új, fényes piros cipőjét. Ezek a cipők úgy csillogtak a napfényben, mintha kis csillagokat varrtak volna rájuk. Buksi kíváncsian szimatolt a cipők körül, és nagyot sóhajtott. „Ó, bárcsak én is felvehetnék egy ilyen szép cipőt!” – gondolta magában. Attól a naptól kezdve Buksi arról álmodozott, hogy egyszer ő is nagy cipőben sétál majd végig a falun.
Az első lépések: hogyan birkózott meg a cipőkkel?
Egy reggel, amikor Marcsi az ablakot törölgette, Buksi a sarokban egy régi, elfeledett pár cipőt talált. Ezek voltak Marcsi apukájának régi csizmái, amik már túl nagyok és nehezek voltak bárkinek is. Buksi óvatosan beleszimatolt, majd – nagyon ügyesen – belebújt az egyik csizmába. A másik lábára is próbált egy cipőt húzni, de az valahogy mindig lecsúszott.
– Hé, cipő, maradj a lábamon! – morogta Buksi játékosan, de a cipő csak nevetve gördült le a mancsáról. Végül nagy nehezen sikerült mindkét hátsó lábára valahogy ráhúzni a csizmát. „Most már igazi úri kutya vagyok!” – gondolta elégedetten.
Buksi kalandjai: vicces pillanatok a parkban
Buksi lassan elindult a park felé, de rájött, hogy a nagy cipőben minden sokkal nehezebb. A cipők csattogtak, csúszkáltak, és néha majdnem orra bukott bennük. Az első bokor mellett már meg is botlott, de nem adta fel. A játszótérhez érve a gyerekek nevetve nézték.
– Nézzétek, Buksi cipőt húzott! – kiáltotta Panna.
– De nagy cipő! El fogsz esni, Buksikám! – aggódott Bence.
Buksi csak mosolygott, és próbált ügyesen menni, de a cipőkben minden lépés olyan volt, mintha széles tánclépéseket tenne. A labdázás sem ment, a cipőkön átbukott, és egyszer a labda is beleakadt a csizmába. A gyerekek jókat nevettek, de közben segítettek Buksinak felállni.
– Ugye, nem baj, hogy nevetünk? – kérdezte Panna.
– Nem baj, csak segítsetek levenni a cipőt – válaszolta Buksi, és barátságosan csóválta a farkát.
Tanulságok: mit tanult Buksi a nagy cipőkből?
A délután végére Buksi nagyon elfáradt. Rájött, hogy a nagy cipő nem neki való. „Talán jobb, ha a kis lábaimmal futkározok tovább” – gondolta. Megértette, hogy nem attól lesz valaki boldog vagy ügyes, hogy nagy cipőt hord. Mindenki akkor érzi jól magát, ha önmaga lehet.
A gazdi szerepe: hogyan segíthetünk a kis kedvencünknek?
Marcsi is odaért a parkba, és látta, hogy Buksi kissé bánatosan üldögél, a nagy cipők meg ott hevernek mellette.
– Buksi, hát te mit csináltál? – nevetett Marcsi, de óvatosan megsimogatta a kutyust. – Nem baj, hogy cipőt akartál húzni, de tudod, neked az a legjobb, ha úgy vagy, ahogy vagy.
Marcsi levette a nagy cipőket Buksiról, és megölelte.
– Mind szeretünk téged, mert kedves vagy, nem a cipőd miatt – mondta halkan.
Ettől Buksi szíve megtelt boldogsággal. Tudta, hogy nem kell más bőrébe – vagy cipőjébe – bújnia ahhoz, hogy szeressék. Elég, ha jókedvű és segítőkész, és figyel a barátaira.
Így esett, hogy Buksi soha többé nem próbált nagy cipőt húzni. Inkább segített a kisebb barátainak, ha elestek vagy szomorúak voltak. Buksi megtanulta: az igazi szeretet és boldogság nem a cipők méretén múlik, hanem a szívünkön.
Így volt, igaz volt, ez egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
