Egy hűvös reggelen, amikor a nap alig emelkedett a nádas fölé, a kis zöld béka, Berci magányosan üldögélt a tóparton. A vízen apró hullámok fodrozódtak, a levegő friss volt, de Bercinek valami hiányzott. Nem volt, akihez szóljon, akivel megossza a gondolatait, vagy akivel együtt ugrálhatott volna a tó vizébe. Bár a tó partján sok állat élt, Berci valahogy mégis egyedül érezte magát. Sokat gondolkodott azon, milyen lehet egy igaz barát, vajon hol találhatna valakit, aki megérti őt.
Egy napon aztán, amikor a nap már melegen sütött, Berci elhatározta, hogy nem vár tovább. „Elindulok, és keresek magamnak egy barátot!” – mondta magában, miközben nagyot szippantott a friss levegőből. Összeszedte minden bátorságát, és elugrált a tó túlsó partjára, ahol még sosem járt. Útközben elhatározta, hogy mindenkivel kedves lesz, és bemutatkozik, hátha valaki szívesen lesz a barátja.
Elsőként egy magas fűben rejtőző egérrel találkozott. „Szia, egérke! Szeretnél a barátom lenni?” – kérdezte kedvesen Berci. Az egér azonban ijedten visszahúzódott a lyukába, és csak annyit mondott: „Ne haragudj, béka, én inkább magam szeretek lenni.” Berci kicsit szomorú lett, de nem adta fel. Tovább ugrált, és hamarosan egy rigóval találkozott, aki vígan énekelt egy ágon.
„Szia, rigó! Szeretnél barátkozni?” – kérdezte. A rigó rámosolygott, de aztán így felelt: „Én nagyon elfoglalt vagyok, sokat kell repülnöm, hogy élelmet találjak a fiókáimnak.” Berci kissé csalódottan továbbment, de nem hagyta, hogy a szíve elnehezüljön. Még sok állattal próbált barátkozni: a teknősbéka túl lassúnak találta a békát, a szitakötő pedig túl gyorsan repült ahhoz, hogy beszélgetni lehessen vele.
Egy nap azonban, amikor már majdnem feladta volna, Berci egy kis szürke nyuszit vett észre, aki éppen répát rágcsált a rét szélén. Félénken odaugrott hozzá, és így szólt: „Szia, nyuszi! Te szeretsz barátkozni?” A nyuszi elmosolyodott, és azt válaszolta: „Igazából én sem vagyok túl bátor, de szívesen próbálkozom.” Berci boldogan ült le mellé, és elkezdtek beszélgetni mindenféléről: a tóról, a rétről és arról, mennyire jó dolog együtt lenni valakivel, aki megért.
Ahogy telt az idő, Berci és a nyuszi egyre több időt töltöttek együtt. Rájöttek, hogy nem baj, ha valaki félénk vagy más, mint a többiek. Az igazi barátság arról szól, hogy odafigyelünk egymásra, segítünk a bajban, és együtt örülünk a jó dolgoknak. Ha egyikük elesett, a másik segített felállni. Ha valami öröm érte őket, megosztották egymással. Egy nap Berci így szólt: „Tudod, nyuszi, én mindig is ilyen barátra vágytam.” A nyuszi pedig válaszolt: „Én is örülök, hogy vagy nekem.”
Már nem volt fontos számukra, hogy mások mit gondolnak, vagy hogy néha furán ugrálnak, vagy kicsit félénkek. Megtanulták, hogy mindenki más, és éppen ettől szép a világ. A tóparton egyre többen vették észre, mennyire jó Berci és a nyuszi között a barátság, és lassan más állatok is csatlakoztak hozzájuk. Így lett a tópart egy vidám, összetartó közösség, ahol mindenki megtalálta a helyét, és senki sem maradt egyedül.
Ez volt Berci, a kis béka története, aki elindult barátot keresni, és megtanulta, hogy a barátság szereteten, türelmen és megértésen alapul. Mert az igazi barátok nem mindig azok, akiktől várnánk, hanem akik mellettünk állnak jóban-rosszban.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt, talán nem is volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
