Vakond Vili találkozása a pattogó labdával
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő szélén, egy puha, zöld földkupac mélyén élt egy kedves kis vakond, akit mindenki csak Vakond Vilinek hívott. Vili nagyon szerette a békés életet a föld alatt, de még jobban szerette a különös, izgalmas dolgokat, amiket a felszínen találhatott. Egy délután, amikor a nap sugarai átszűrődtek a fák lombjain, egy furcsa hang riasztotta fel álmából.
— Bumm! Bum-bumm! — hallatszott valami odakintről.
Vili kidugta csöpp orrát a földből, és ámulva nézett körbe. A réten egy színes, csillogó labda pattogott ide-oda, mintha csak táncolna. Soha ilyet még nem látott! Óvatosan közelebb lopakodott, a föld alatt kúszva, majd kibújt egy virág mögül.
— Hát te ki vagy, és miért pattogsz ennyire? — kérdezte csodálkozva.
A labda azonban nem válaszolt, csak tovább pattogott, s közben egyre távolabb került.
A kíváncsiság vezeti Vakond Vilit kalandra
Vakond Vili nagyon kíváncsi lett. Vajon honnan jött ez a labda? És miért pattog magától? Úgy döntött, utánajár a dolognak. Kis mancsait a földbe mélyesztette, majd a labda irányába szaladt.
Útközben összetalálkozott Nyuszi Norbival, aki éppen friss sárgarépát majszolt a rét szélén.
— Szia, Vili! Hova sietsz ilyen izgatottan? — érdeklődött Norbi.
— Láttál egy pattogó labdát? — lelkendezett Vili. — Szeretném megtudni, honnan jött és miért pattog.
— Nem láttam, de veled tartok! — válaszolta Norbi, és már ugrándozott is Vili mellett.
Barátok segítik Vakond Vilit a rejtély megfejtésében
Ahogy együtt haladtak, egyre több állat csatlakozott hozzájuk. Mókus Marci a fáról leugrott, és csatlakozott a kis csapathoz.
— A magasból láttam, hogy valami fényes gurul a réten. Menjünk együtt! — javasolta Marci.
Séta közben megálltak egy bokornál, ahol Cinke Csilla trillázott.
— Cinke Csilla, láttál valami furcsát ma? — kérdezte Vili.
— Ó, igen! Egy színes labda pattogott el itt reggel, a nagy tölgyfa felé — válaszolta Csilla.
A barátok így hát elhatározták, követik a labda nyomát, hátha végre megfejtik a rejtélyt.
A pattogó labda titkának felfedezése
Amikor a nagy tölgyfa közelébe értek, meghallották a kacagás hangját. Ott, a fűben egy kisfiú és egy kislány játszottak a pattogó labdával.
— Nézd, a labda visszajött! — kiáltotta a kislány.
Vakond Vili bátran előbújt a bokor mögül, barátaival együtt. A gyerekek észrevették őket, és mosolyogva odamentek hozzájuk.
— Ti is játszani szeretnétek? — kérdezte a kisfiú kedvesen.
Vili félénken bólintott.
— Mi nagyon kíváncsiak vagyunk a labdádra. Honnan jött, és miért pattog ilyen vidáman? — kérdezte Nyuszi Norbi.
A kisfiú elmesélte, hogy a labdát a születésnapjára kapta, és azért pattog ilyen magasra, mert ruganyos belseje van. A gyerekek megengedték, hogy Vili és barátai is kipróbálják a labdát.
A kis állatok először félve, majd egyre bátrabban gurították, pattogtatták a labdát. Közben nagyokat nevettek, ugráltak, és hamarosan mind barátok lettek a gyerekekkel.
Tanulságok Vakond Vili új élményeiből
A nap végén, amikor a gyerekek és az állatok fáradtan üldögéltek a tölgyfa alatt, Vakond Vili így szólt:
— Ma megtanultam, hogy érdemes kíváncsinak lenni, és bátran kérdezni, ha valamit nem értünk. Mert így új dolgokat ismerhetünk meg, és új barátokra is szert tehetünk.
— És azt is, hogy jó megosztani a játékokat másokkal, mert akkor mindenkinek vidámabb lesz a napja! — tette hozzá Nyuszi Norbi.
Így történt, hogy Vakond Vili és barátai egy különleges napot tölthettek együtt, játszva, nevetve, s közben megtanulták, hogy a kíváncsiság, a segítőkészség és a szeretet mindenkit közelebb hoz egymáshoz.
Így volt, úgy volt, igaz volt, talán nem is volt. Ez bizony egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
