Volt egyszer egy sötétzöld fenyőerdőben egy kis farkasfiú, akit Vilmosnak hívtak. Ő nem volt olyan, mint a többi farkas a falkában. Míg a testvérei egész nap hancúroztak vagy a hóban hemperegtek, Vilmos órákig tudott csöndben üldögélni, s nézni, ahogyan a felhők úsznak az égen. Az anyukája sokszor aggódott miatta.
Egy este, mikor a Hold sárgán világított a havas ágak között, Vilmos anyukájához bújt.
– Anyu, miért érzem úgy, hogy valami különleges vár rám? – kérdezte halkan.
– Mert te különleges vagy, kisfiam – simította meg a fejét anyja. – Talán azért álmodsz olyan sokat, mert a szívedben jóság lakik, és aki jószívű, annak nagy dolgok adatnak meg.
Vilmos aznap éjjel egy csodálatos álomba csöppent. Egy titokzatos kapu nyílt előtte, amelyen túl minden szín ragyogott, s az állatok barátságban éltek egymással. A birodalomban beszélő nyuszik, táncoló baglyok és nevetgélő sünik laktak.
Ahogy Vilmos lépdelt, apró, fényes gömbök keringtek körülötte, susogva:
– Üdvözlünk az Álmok Birodalmában, Vilmos! Itt minden jó gondolat valóra válik!
Vilmos csodálkozva nézett körbe.
– De hát én csak egy kis farkas vagyok. Mit keresek itt? – kérdezte.
– Azért vagy itt, mert a szíved tiszta – felelte egy aranyszárnyú lepke. – Itt megtanulod, mennyit ér a szeretet és a barátság.
Az Álmok Birodalmában Vilmos hamar barátokra lelt. Egy kedves mókus, Simi, mindenhová elkísérte, és együtt fedezték fel az álomvilág titkait. Megtanulták, hogy a nevetés gyógyít, a kedves szó erőt ad, és a segítség mindig visszatér hozzád.
Egyik éjjel azonban különös próba elé állították Vilmost. Egy szomorú, kicsi őzgida sírdogált a csillagok alatt.
– Elvesztettem a szüleimet – zokogta. – Segítesz nekem, Vilmos?
Vilmos tétovázott. Félt, hogy hibázik, de végül így szólt:
– Ne félj, segítek neked! Megkeressük együtt őket!
Simi is csatlakozott hozzájuk, így hárman vágtak neki az álomvilág erdejének. Útközben nagy vihar kerekedett, a fákat hajlongatta a szél. Az őzgida remegett.
– Nem lesz baj, melletted vagyok – mondta Vilmos, és óvón átölelte barátját.
Ahogy haladtak, egyszer csak egy hatalmas sötét árnyék ugrott eléjük. Egy régi, mogorva farkas volt az, akinek a szíve tele volt szomorúsággal.
– Mit kerestek erre, lurkók? – mordult rájuk.
Vilmos bátran előrelépett.
– Segítünk az őzgidának hazatalálni, és ha kell, neked is segítünk, hogy újra barátokra lelj – mondta kedvesen.
A sötét farkas meglepődött. Szavak nélkül is érezte Vilmos jóságát, s ahelyett, hogy bántotta volna őket, csak ennyit mondott:
– Menjetek hát, és vigyázzatok egymásra!
Végül megtalálták az őzgida családját, akik hálásan köszönték meg Vilmos és Simi segítségét. Az őzgida boldogan ugrott a mamája nyakába.
– Köszönöm, Vilmos! – kiáltotta. – Te vagy a legjobb barát!
Az Álmok Birodalmában mindenki ünnepelni kezdett. A Hold is fényesebben ragyogott azon az éjszakán. Vilmos szíve megtelt örömmel.
Reggel, amikor felébredt, Vilmos tudta, hogy az álom igaz volt – vagy talán csak úgy tűnt. Mégis, azóta is segített mindenkinek a valódi erdőben is: a fészket kereső madárkának, a beteg sünikének, vagy épp a félénk nyuszinak. A falkája is büszke lett rá, s mindenki szerette, mert tudták, Vilmos szíve tele van szeretettel.
Így történt hát, hogy a farkas, aki mindig álmodott, nemcsak az álmokban, hanem az életben is megtalálta a boldogságot, a barátságot és a jóságot.
Így volt, vagy nem volt, talán igaz, talán nem, egy biztos: ez volt az a mese, amelyben a szeretet és a jóság mindent legyőzött.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
