Panda találkozása a kacagó nyalókával
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a mesebeli fák teteje az eget verdesi, élt egy kedves kis panda, akit Pandának hívtak. Panda szeretett sétálni az erdőben, ahol madarak csicseregtek, mókusok játszottak és a levegőben mindig érezni lehetett a friss bambusz illatát. Egy nap, miközben Panda a kedvenc tisztásán üldögélt, különös hangot hallott. Mintha valaki kacagott volna, de nem úgy, ahogy egy medve vagy egy madár nevet, hanem édesen és csilingelőn.
Panda kíváncsi lett, és elindult a hang irányába. Az egyik bokor mögött egy színes, cukorból készült nyalókát talált, amely nem csak hogy beszélt, de nevetett is! „Szia Panda! Hahaha! Olyan vicces vagy, ahogy nézel rám!” – kacagott a nyalóka.
Panda először megijedt, de a nyalóka nevetése annyira barátságos volt, hogy rögtön megnyugodott. „Szia! Honnan jöttél? Miért vagy ilyen vidám?” – kérdezte Panda.
A nyalóka csak még jobban kacagott: „Én vagyok a kacagó nyalóka, a mesebeli erdőben születtem, és azért vagyok, hogy mindenkit jókedvre derítsek!”
Különös kalandok a mesebeli erdőben
Panda rögtön tudta, hogy új barátra lelt. Együtt indultak útnak, hogy meglátogassák Panda többi barátját: a bölcs Baglyot, a játékos Rókát és a félénk Nyuszit. Útközben azonban találkoztak egy szomorú sünivel is, aki elveszítette a kedvenc labdáját.
„Ne búsulj, Süni!” – mondta Panda. „Mi segítünk megkeresni a labdádat!” A kacagó nyalóka közben egyfolytában nevetgélt, amivel még a fák leveleit is megmozgatta. A kacagás annyira jókedvre derítette Sünit, hogy már nem is tűnt olyan szomorúnak.
Miközben keresgéltek a bokrok alatt, a nyalóka egyszer csak hatalmasat kacagott: „Hahaha! Panda, nézd csak, ott a labda a fa tetején!” Mindannyian felnéztek, és ott volt, valóban! Róka gyorsan felugrott, hogy lehozza Süninek a labdát.
„Köszönöm, barátaim!” – mondta boldogan Süni. Panda és a többiek örültek, hogy segíthettek, de igazából a kacagó nyalóka jókedve volt az, ami mindannyiukat összehozta.
Miért lett a nyalóka mindig kacagós?
Egy este, amikor már mindenki hazaindult volna, Panda kíváncsi lett: „Kacagó nyalóka, miért vagy mindig ilyen vidám? Sosem vagy szomorú?”
A nyalóka elgondolkodott. „Régen én is voltam szomorú, mert azt hittem, senkit sem érdekel, ha mosolygok vagy nevetek. De rájöttem, hogy a kacagás ragadós! Ha nevetek, mások is jobban érzik magukat, és én is boldogabb vagyok tőle.”
„Szép gondolat,” mondta Panda elismerően. „A nevetés tényleg mindenkinek jót tesz.”
Panda és barátai próbára teszik bátorságukat
Másnap reggel Panda és a kacagó nyalóka egy különleges játékot találtak ki: mindenki meséljen egy vicces történetet, vagy próbáljon valami újat, amitől egy kicsit fél. Bagoly például először próbált táncolni, pedig nagyon félt, hogy esetlen lesz. Róka új trükköt mutatott, Nyuszi pedig először ugrott át egy széles patakot.
Amikor féltek, a kacagó nyalóka mindig nevetett egyet, és elmondta: „Nem baj, ha nem sikerül elsőre! Az a fontos, hogy együtt vagyunk, és próbáljuk meg újra!”
Mindenki bátorságot kapott ettől, és a végére nagy kacagás lett az erdőben. A barátok rájöttek, hogy nevetve sokkal könnyebb legyőzni a félelmeket.
A kacagás ereje: mit tanulhatunk Pandától?
A nap végére Panda és barátai megtanulták, hogy a kacagás és a jókedv nemcsak vidámabbá teszi a napokat, hanem segít átvészelni a nehezebb pillanatokat is. Segítséget nyújt, ha valaki fél, és összehoz mindenkit.
A kacagó nyalóka ezt mondta búcsúzóul: „Soha ne feledjétek, a nevetés ajándék! Osszátok meg másokkal is!”
Így aztán Panda és barátai elhatározták, hogy mindig segítenek egymásnak, és amikor csak tudnak, együtt nevetnek.
Így volt, úgy volt, tán igaz sem volt, de ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
