Morzsi és a nevetős csillag találkozásának éjszakája
Morzsi egy kis, barna bundájú kutyus volt, aki a falu szélén élt gazdájával, Annus nénivel. Morzsi szerette a kalandokat, különösen akkor, ha az egész világ csendes volt, és mindenki aludt. Egyik este azonban valami egészen különös dolog történt. Ahogy Morzsi a verandán üldögélt, egyszer csak látta, hogy az égbolt mintha még ragyogóbb lett volna, mint máskor.
A csillagok mintha mind neki kacsintottak volna, de az egyikük különösen fényes és valahogyan nevetős volt. Morzsi úgy érezte, a csillag egyenesen hozzá szól, és ahogy jobban figyelt, valóban meghallotta, hogy valaki kuncog az éjszakában.
Egy különleges fény az erdő szélén: Morzsi kíváncsi
Morzsi nem tudott ellenállni a kíváncsiságnak, és elindult az erdő szélén pislákoló fény felé. Az avar ropogott a tappancsa alatt, de ő nem félt, hiszen mindig is bátor kiskutya volt. Amint a tisztáshoz ért, megpillantotta a különös fényességet: ott lebegett előtte egy aranyló csillag, aki vidáman forgott a levegőben.
– Hahó, te vagy az, aki nevet? – kérdezte Morzsi csodálkozva.
– Hahó, bizony én vagyok! – kacagott a csillag, és körbelebegte Morzsit. – Én vagyok a Nevetős Csillag. Az én dolgom, hogy jókedvet hozzak a világba minden éjszaka.
Morzsi nagy szemekkel nézett rá. – De miért vagy ilyen vidám? Az égbolt nagyon magas, és ott biztosan sokszor érzi magát egyedül az ember-csillag.
A csillag tréfája: miért nevetnek az égi testek?
A Nevetős Csillag egy szép, hosszú szikrával körbeölelte Morzsit, és így szólt: – Tudod, minden csillag nevet időnként. Mégpedig azért, mert amikor az emberek lent, a földön kedvesek egymáshoz, amikor segítenek vagy szeretettel néznek egymásra, akkor nekünk is felvidul a szívünk odafent!
Morzsi elgondolkodott, és megkérdezte: – És ha valaki szomorú, vagy egyedül van, akkor is nevetnek a csillagok?
A csillag egy pillanatra elkomolyodott, majd újra mosolygott. – Ilyenkor még inkább igyekszünk ragyogni, hogy mindenki érezze: nincs egyedül. A szeretet és a barátság olyan, mint a csillagfény: láthatatlanul is ott van, és beragyogja a leghosszabb éjszakát is.
Morzsi tanul: barátság a nevetős csillaggal
A kutyus és a csillag hosszan beszélgettek. Morzsi elmesélte, hogyan szokott odabújni Annus nénihez, amikor az öregasszony fázik, és hogyan őrzi a házat éjjelente. A csillag meghallgatta, majd így szólt: – Te igazán jószívű vagy, Morzsi! Ezért is ragyogok ma este ilyen fényesen a te kedvedért.
Morzsi szíve megtelt boldogsággal. – Szeretnék mindig jó lenni, és segíteni másoknak, hogy ti, csillagok is sokat nevethessetek odafent!
A csillag nevetett, és egy kis fénygömböt küldött Morzsi orrára, amitől a kutyus kuncogni kezdett. – Ne feledd, Morzsi, a nevetés és a szeretet olyan, mint a csillagfény: minél többet adsz, annál fényesebben ragyog az éjszaka!
Hazatérés és a vidám éjszaka emléke Morzsi szívében
Lassan hajnalodni kezdett. A Nevetős Csillagnak vissza kellett térnie az égboltra, hogy mindenki lássa még reggel előtt. Morzsi integetett neki a mancsával.
– Viszlát, Nevetős Csillag! – szólt halkan. – Köszönöm, hogy találkoztunk!
– Ég veled, Morzsi! – hangzott a válasz a magasból. – Ne feledd, amíg szeretet van a szívedben, sosem vagy egyedül!
Morzsi boldogan tért vissza Annus nénihez, és egész nap arról álmodott, hogy újra találkozhat a barátságos csillaggal. Attól a naptól kezdve mindig megosztotta szeretetét mindenkivel, akivel csak találkozott – hiszen tudta, hogy minden mosoly egy újabb nevetős csillagot gyújt az égen.
Így volt, igaz volt, mese volt ez!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
