Volt egyszer egy kicsi barna bocs, akit úgy hívtak, hogy Misi. Misi nem volt se túl nagy, se túl kicsi, de mindenki a környéken ismerte egy különleges tulajdonságáról: folyton elaludt. Akárhol járt, akármit csinált, mindig úgy tűnt, mintha bármelyik pillanatban álomba szenderülhetne.
Egyszerűen imádta a puha mohát, a meleg napsütötte köveket, sőt még a hűvös fűben is szívesen szundított egyet. Az erdei barátai, a nyúl, a mókus és a róka gyakran nevetve mondogatták: „Nézd, ott megy Misi, biztos mindjárt elalszik!” De Misi ezen sosem sértődött meg, mert tudta, hogy barátai szeretik őt, még ha néha kicsit furcsának is tartják.
Sokan találgatták, miért alszik el ilyen sokat a mi kis hősünk. Egy reggel, amikor a nap éppen csak bekukkantott a fák közé, Misi édesanyja így szólt hozzá: „Misi, drága fiam, te igazán különleges vagy. Nem baj, ha többet alszol, mint mások, mindenki másmilyen.” Misi csak mosolygott, és még egy picit visszabújt az anyukája mellé.
De a barátai nem adták fel olyan könnyen a kérdést. Egy napon a mókus felmászott a legmagasabb fára, és messzire kiáltott: „Misi, gyere, játsszunk fogócskát!” Misi boldogan futott, de éppen, amikor rá került volna a sor, hogy elkapja a nyulat, hirtelen leült, és már aludt is egyet. A nyúl ekkor megcsóválta a fejét: „Hát, így nem lesz hosszú a játék, ha mindig elalszol, Misi!”
A róka hozott neki egy csokor friss virágot, hátha a finom illat ébren tartja majd. Misi boldogan megszagolta a csokrot, de pár pillanat múlva már lehunyta a szemét, és szuszogott. „Nem baj, próbáljuk meg holnap is!” mondta barátságosan a róka.
Egy nap azonban minden megváltozott. Az erdőben nagy készülődés volt, mert ezen a napon rendezték a nagy tavaszi ünnepséget. Minden állat izgatottan készülődött: a nyúl sárgarépát szedett, a mókus mogyorót gyűjtött, a róka pedig díszítette a tisztást. Misi is nagyon szeretett volna segíteni, de attól félt, hogy elalszik a legfontosabb pillanatban. A barátai azonban így bíztatták: „Misi, ne aggódj, együtt biztosan sikerül!”
Misi kapott egy fontos feladatot: vigyáznia kellett a virágkosárra, míg a többiek elpakolták az ételeket. Hősiesen próbált ébren maradni, de a madarak csicsergése és a nap melege végül álomba ringatta. Ekkor azonban különös dolog történt: egy kis pillangó szállt az orrára, és megcsiklandozta. Misi felnevetett, és felébredt. Meglátta, hogy a virágkosár még mindig mellette van, és minden rendben van.
A barátai nagyon megörültek, hogy Misi mégis tudott segíteni. Ettől a naptól kezdve Misi már kevésbé izgult amiatt, hogy néha elalszik. Megtanulta, hogy mindenki másban jó: ő például abban volt ügyes, hogy mindig mosolygott, és ha véletlenül el is szundított néha, utána mindig feltöltődött energiával, és segített a barátainak, amikor igazán szükség volt rá.
A többiek is megtanulták, hogy nem baj, ha valaki egy kicsit más, mint a többiek. A nyúl, a mókus és a róka rájöttek, hogy Misi kedvessége és barátságossága sokkal fontosabb, mint az, hogy mennyit tud ébren maradni. És amikor Misi elaludt, mindig vigyáztak rá, hogy biztonságban legyen.
Így tanulták meg együtt, hogy a szeretet és a jóság mindennél többet ér. Misi pedig még ma is ott alszik a napos tisztáson, és ha valaki arra jár, talán meghallja halk szuszogását, és eszébe jut, milyen jó is másokat elfogadni olyannak, amilyenek.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
