Egy magányos sárkány kalandja kezdődik el
Messze-messze, a kék hegyek között, ahol a felhők a földig csúsznak, élt egy magányos sárkány. Zöld pikkelyei csillogtak a napfényben, és nagy szárnyai olyan erősek voltak, hogy egyetlen suhintással elkergettek minden felleget. A neve Zöldike volt, és egyedül lakott egy barlangban, mert mindenki félt tőle, pedig ő maga nem akart bántani senkit.
Zöldike szíve tele volt vággyal, hogy barátokat és szeretetet találjon. Minden reggel felrepült a hegyek fölé, remélve, hogy végre valaki mosolyogni fog rá. De az állatok és emberek mindig elbújtak, amikor megpillantották.
Egy napon Zöldike elhatározta, hogy elindul, és megkeresi a világban azt, amire a legjobban vágyik: a szeretetet.
Az első találkozás: barátság vagy ellenség?
Ahogy az erdőn átvágott, meglátta a nyuszit, aki egy répa ágyásban matatott. Zöldike óvatosan közelebb lépett, nehogy megijessze.
– Szervusz, Nyuszi! – szólt halkan.
A nyuszi megrettent, de kíváncsian nézett fel.
– Te vagy az a nagy sárkány, akitől mindenki fél, ugye? – kérdezte.
– Igen, én vagyok, de nem akarok ártani senkinek. Csak szeretnék barátokat találni.
A nyuszi gondolkodott, majd azt mondta:
– Ha valóban nem bántasz, talán segíthetek. Gyere, ismerkedj meg a barátaimmal!
Örömmel követte a nyuszit, de az erdő lakói mind szétszéledtek, amikor meglátták Zöldikét. Csak a nyuszi maradt mellette, aki bátor volt és kedves.
Próbák és kudarcok az út során
Zöldike elkeseredett, de tovább próbálkozott. Elment a madarakhoz, akik félelmükben magasra repültek. Meglátogatta a patakparti teknősbékát, aki a páncéljába bújt. Mindenki elfordult tőle, mert nem ismerték a szívét.
Egy napon, mikor szomorúan sétált a mezőn, meghallotta, hogy egy kismadár a bokorban sír.
– Mi baj, kismadár? – kérdezte Zöldike.
– Kipottyant a fészkemből a tojáshéj, és most nem találom – pityeregte.
Zöldike óvatosan a nagy mancsával félretolta a leveleket, és megtalálta a tojáshéjat. Visszaadta a kismadárnak.
– Köszönöm, sárkány! – csipogta a madárka. – Látod, te jó vagy!
A szeretet igazi jelentésének felfedezése
Zöldike szíve melegségben úszott. Rájött, hogy a szeretet nem csak azt jelenti, hogy kapunk, hanem azt is, hogy adunk. Innentől kezdve minden nap segített valakinek: vizet vitt a szomjas őzikének, árnyékot adott a madaraknak, ha túl meleg volt, és megvédte az erdőt, ha vihar jött.
Az állatok lassan megismerték igazi természetét. Egyre többen mosolyogtak rá, és már nem féltek tőle. A nyuszi, aki először barátságot mutatott, most mindig vele tartott. Egy este, amikor a csillagok ragyogtak, Zöldike köré gyűltek az állatok.
– Sárkány, most már tudjuk, hogy szeretet van benned – mondta a teknősbéka.
– Sokat tanultam tőletek – felelte Zöldike –, a szeretet ott van, ahol segítünk egymásnak, és ahol szívből jövő jóság van.
Hazatalálás: amikor a sárkány szíve melegszik
Zöldike már nem érezte magát magányosnak. Barlangja körül virult az élet, a barátai mindennap meglátogatták. Néha még az emberek is odajöttek, hogy lássák, milyen kedves is valójában.
Egy délután a nyuszi így szólt hozzá:
– Sárkány, azt hiszem, végre megtaláltad, amit kerestél.
Zöldike boldogan bólintott.
– Igen, rájöttem, hogy a szeretet mindenhol ott van, ahol törődünk egymással. A szívem már sosem lesz hideg, mert ti vagytok benne!
Így történt, hogy Zöldike, a magányos sárkány, szeretetet talált, és megosztotta azt mindenkivel, akit ismert.
Így volt, talán igaz, talán mese volt, de a jóság, a szeretet és a barátság mindig velünk lehet, ha mi is nyitott szívvel járunk a világban.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
