Egyszer réges-régen, amikor az erdők még sűrűbben zöldelltek, s a patakok hangosabban csobogtak, egy egészen különleges kis tündér született egy harmatcsepp belsejében. Amikor a nap első sugarai rávetültek arra a harmatcseppre, a tündér kinyitotta apró szemeit, s kíváncsian nézett szét. Ő volt Tündérke, a szívek tündére.
Tündérke nem volt olyan, mint a többi tündér. Míg társnői virágokban, fák lombjai között vagy tavirózsákon laktak, Tündérke sosem talált igazán otthonra. Egy nap felsóhajtott: „Hol találhatnék én helyet, ahol igazán boldog lennék?”
Ahogy elindult, hogy világot lásson, egy kisfiú sírására lett figyelmes az erdőszélen. Odarepült hozzá, s megszólította: „Miért sírsz, kisfiú?”
„Eltört a kedvenc játékom, és senki sem vigasztal meg” – zokogta a fiú.
Tündérke megsimogatta arcát, s a fiú szíve egyszer csak melegséggel telt meg. „Köszönöm, tündér! Most már jobban érzem magam!” – mondta, s mosolyogni kezdett.
Tündérke rádöbbent, hogy amikor egy szomorú vagy magányos szív mellé szegődik, ott otthonra lel. Így vándorolt faluról falura, városról városra, s mindenhol, ahol valaki bánatos volt, odaült mellé, s a szívek halkan, titokban megnyíltak neki.
Tündérke varázslatos képessége az volt, hogy észrevétlenül is szeretetet és jóságot tudott ébreszteni az emberekben. Ha valaki veszekedett a testvérével, Tündérke egy halk sóhajtásával emlékeztette őket, mennyire szeretik egymást. Ha egy kislány megsértődött a barátnőjére, Tündérke suttogott a szívébe, hogy bocsánatot kérjen.
Egy napon Tündérke találkozott egy mogorva öregemberrel, akit mindenki kerülni igyekezett. Az öreg bácsi morgott, ha hozzá szóltak, s sosem mosolygott. Tündérke kíváncsi lett. Odalibbent hozzá, s csendben a bácsi vállára ült. Napokig figyelte, ahogy a bácsi magányosan üldögél a háza előtt.
Végül megszólította. „Miért vagy ilyen mérges, bácsi?”
Az öregember nagyot sóhajtott. „Mert senki sem szeret engem. Régen volt családom, de már mind elmentek.”
Tündérke finoman megérintette a bácsi szívét, s az megtelt melegséggel. Másnap a bácsi meglátta, ahogy a szomszéd kisfiú elesik az udvaron. Korábban talán csak legyintett volna, de most odament, és felsegítette őt. „Ugye nem ütötted meg magad?” – kérdezte kedvesen.
A falubeliek meglepődtek, amikor látták, hogy a bácsi elkezd mosolyogni, sőt, néha még egy-egy kedves szót is mond. Nem tudták, hogy mindez azért történt, mert a tündér beköltözött a szívébe.
De nem mindig volt könnyű Tündérkének. Néha előfordult, hogy valaki nem akarta beengedni őt a szívébe. Ilyenkor Tündérke türelmesen várakozott, vagy újra és újra megpróbálta. Volt, hogy egy kislány mérgesen kiabált az anyukájával, s Tündérke hiába próbált a szívébe férkőzni. De amikor a kislány végül bocsánatot kért, s megölelte anyukáját, Tündérke boldogan költözött be hozzájuk.
Az igazi próba akkor jött el, amikor egy nagy szomorúság érte a kis falut. Egyik este hatalmas vihar csapott le, s az emberek féltek, sírtak, aggódtak. Tündérkének sok dolga akadt: egyik szívtől a másikig repült, hogy bátorítást, reményt és szeretetet csepegtessen beléjük.
Amikor reggelre elállt a vihar, az emberek összefogtak, segítettek egymáson, s mindenki szívében ott lakott már egy pici Tündérke.
Így történt, hogy Tündérke sosem maradt egyedül; mindig volt, aki szeretettel várta. Bár apró volt, csillogó szárnyakkal, mindenkit emlékeztetett arra, hogy a szívünkben mindig van hely a szeretet, a jóság és az összefogás számára.
És hogy mit hagyott Tündérke a szívekben? Azt, hogy ha kedvesek vagyunk egymáshoz, ha segítünk és szeretünk, a legnagyobb varázslatot visszük tovább. Mert a szeretet nem fogy el, csak egyre több lesz, ha megosztjuk egymással.
Úgy volt, ahogy volt, talán így is, talán úgy is, de bizony igaz: a szeretet tündére ma is ott lakik minden jó szívű kisgyerekben, akik hisznek a csodákban.
Ez volt hát, ez volt igaz, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
