Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska pillangó, akit Lilinek hívtak. Lili szárnyai csodálatos színekben pompáztak, mégis sokszor elbújt a nagy fa levelei között, mert nagyon félénk volt. A többi pillangó vidáman röpdösött a rét felett, Lili viszont inkább csak nézelődött, mert tartott az ismeretlentől.
Egy nap, amikor a napfény átszűrődött a lombokon, Lili csendesen sóhajtott. „Bárcsak én is olyan bátor lennék, mint a többiek,” mondta magában. Ám a félelem ott lapult a szíve mélyén, és nem engedte, hogy messzire merészkedjen. Mindig attól tartott, hogy valami rossz történik vele a nagyvilágban.
Egy reggel, amikor Lili kíváncsian kinézett a levél mögül, egy hangos zümmögést hallott. Egy fiatal méhecske, Zümike pottyant le mellé, és rögtön beszédbe elegyedtek. „Szia, Lili! Miért rejtőzöl el folyton?” kérdezte vidáman Zümike.
„Félek,” válaszolta Lili halkan. „Nem tudom, mi vár rám odakint.”
„Néha nekem is ijesztő a világ,” mondta Zümike mosolyogva, „de mindig találni valami jót, ha elindulunk és megpróbáljuk.”
Lili elgondolkodott. A méhecske kedves szavai megmelengették a szívét.
Elérkezett a pillanat, amikor Lili úgy érezte, talán mégis ki kellene próbálnia valami újat. A rét közepén épp nagy ünnepséget tartottak a virágok, ahol minden pillangó és bogár összegyűlt. Lili nagyon szeretett volna ott lenni, de a bátorsága még nem volt elég.
„Gyere velem!” szólt Zümike. „Fogd meg a kezem… akarom mondani, a szárnyam, és menjünk együtt!”
Lili bólintott. Még reszketett egy kicsit, de úgy döntött, megpróbálja. Elindultak lassan, egymás mellett, és közben Zümike vidám történeteket mesélt út közben.
Ahogy közeledtek a rét közepéhez, egy nagyobbacska pillangó, Marci, észrevette őket. „Szia, Lili! Gyere, játssz velünk!” kiáltotta, és integetett a szárnyaival.
Lili meglepődött, hogy a többiek is várták őt. Még mindig egy kicsit félt, de Zümike és Marci bátorító mosolya segített neki. Belépett a virágok közé, ahol mindenki örömmel fogadta.
Az ünnepség alatt hirtelen árnyék vetült a rétre. Egy nagy szélvihar közeledett, és a virágszirmok remegni kezdtek. Mindenki megijedt, és gyorsan fedezéket keresett. Lili észrevette, hogy egy kis bogár, Pöttyös, a rét közepén ragadt, és sírva hívja az anyukáját.
Lili hirtelen elfelejtette a saját félelmeit. Tudta, segítenie kell. Odarepült Pöttyöshöz, és így szólt: „Ne félj, segítek neked!” Megfogta a kis bogárkát, és együtt suhantak a legközelebbi viráglevél alá, ahol biztonságban voltak a széltől.
Amikor a vihar elvonult, mindenki Lilihez sietett, hogy megköszönje a bátorságát. Zümike büszkén nézett rá. „Látod, Lili, igazi hős vagy!”
Lili mosolygott, és egy kicsit úgy érezte, mintha kinőtt volna a szíve egy új szárny. „A barátaimnak köszönhetem, hogy bátor lettem,” mondta boldogan.
Attól a naptól kezdve Lili már nem bujkált a levelek között. Színes szárnyaival bátran repült a réten, segített, ahol csak tudott, és mindenki szerette őt a kedvességéért és bátorságáért.
A kis pillangó megtanulta, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy sosem félünk, hanem azt, hogy a szeretet és a barátság erejével szembe merünk nézni a félelmeinkkel. Lili szíve tele lett örömmel, és a világ is szebb lett a bátor kis pillangóval.
Így volt, úgy volt, talán igaz sem volt — ez bizony ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
