Az erdő új lakója: Ismerjük meg a mosolygó őzet
Egyszer réges-régen, egy napsütötte tisztáson, ahol a fák lombjai között játszott a fény, új lakó érkezett az erdőbe. Nem volt nagyobb vagy erősebb a többieknél, sőt, csak egy kedves kis őzgida volt, akit Borókának hívtak. Boróka azonban különleges volt, mert mindig mosolygott. Ahogy átlépett a fák között, az ajka sarkában ott bujkált egy szelíd, meleg mosoly, amilyet azelőtt még senki sem látott.
Az erdei állatok hamar észrevették Borókát. A mókusok összesúgtak a fák ágai között, a nyuszik a bokrok mögül kukucskáltak ki, sőt, még a félénk sün is kíváncsian bámulta a mindig mosolygó új barátot. Egyik reggel a vörösbegy odaröppent hozzá.
– Szia, Boróka! – csicsergte. – Miért mosolyogsz mindig? Nem félsz az új helytől?
Boróka elnevette magát, de csak halkan, hogy meg ne riassza a kicsi madarat.
– Azért mosolygok, mert minden nap találok valami szépet. Süt a nap, csicseregnek a madarak, és annyi kedves állat él itt! Hogyne mosolyognék?
A különleges őz mosolyának titka és eredete
Boróka mosolyának híre gyorsan elterjedt az erdőben. A vadmalacok is megálltak egy pillanatra, hogy megnézzék. Egyikük, Malvin, nem bírta tovább, és odafutott Borókához.
– Tényleg mindig mosolyogsz? – kérdezte csodálkozva.
– Igen, mert a mosoly nem csak nekem jó, hanem másoknak is. Tudod, anyukám mindig azt mondta, a mosoly olyan, mint a napsugár: ha adsz belőle másnak, az ő napjuk is fényesebb lesz.
Malvin elgondolkodott, majd próbálkozott egy félénk mosollyal. Boróka bólintott.
– Látod, máris vidámabb az arcod! A mosoly ragadós.
Barátságok születése: az őz és az erdei állatok
Ahogy múltak a napok, Boróka egyre több barátot szerzett. Egy délután a patak partján üldögélt, amikor a kis nyuszi, Panka, odament hozzá.
– Boróka, segítenél nekem megkeresni a répámat? Elgurult valahová a susnyásba, és egyedül félek bemenni.
Boróka kedvesen elmosolyodott.
– Persze, Panka! Együtt sokkal könnyebb lesz.
Ahogy keresték a répát, Boróka végig mosolygott és biztató szavakat mondott a kis nyuszinak. Panka hamar megnyugodott, és a végén, mikor megtalálták a répát, ő is mosolygott.
Másnap a mókusok kértek segítséget. Az egyik mogyoró belepottyant a tüskés bokorba, és ők nem merték visszaszerezni. Boróka óvatosan benyúlt, és kihalászta a mogyorót.
– Köszönjük, Boróka! – ugrándoztak örömmel a mókusok.
– Szívesen! – válaszolta Boróka. – Egy kis mosoly és bátorság sokat segít.
Mosoly, ami összeköt: Az őz hatása az erdőre
Az erdőben hamarosan mindenki észrevette, mennyivel vidámabb lett a hangulat, mióta Boróka ott él. Mindenki többet nevetett, segítettek egymásnak, és ha valaki szomorú volt, elég volt egy pillantás Borókára, és máris jobb kedve lett.
Egy nap nagy vihar csapott le az erdőre. A fák hajladoztak, az állatok pedig félve bújtak el. Amikor elvonult a vihar, mindenki kijött a rejtekéből. A kis sün rémülten nézett körül, mert összedőlt az avarból készült házacskája. Boróka odament hozzá, megsimogatta, és biztatóan rámosolygott.
– Ne szomorkodj, segítek újat építeni, és hívd a barátaidat is!
A madarak, a mókusok és a nyuszik mind összegyűltek, és közösen építettek egy új, még szebb házikót a sün számára. Közben mindenki mosolygott, mert Boróka megmutatta, mennyit ér egy kedves szó, egy segítő kéz – és persze egy mosoly.
Mit tanulhatunk a mindig mosolygó őztől?
Boróka történetét azóta az egész erdő ismeri. A mosoly nem csak egy mozdulat, hanem igazi varázserő. Megtanulták tőle, hogy egy mosollyal, kedvességgel és egymás segítésével minden nehézség könnyebb lesz.
Az erdő lakói megtanulták, hogy szeretettel, jósággal és odafigyeléssel még a leghűvösebb napok is melegséget kaphatnak. És ha néha elfelejtenék, elég csak Borókára gondolni, aki mindig mosolygott.
Így volt, igaz is volt, tündérmese volt, talán nem is volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
