A varázslatok erdeje: egy titokzatos világ bemutatása
Volt egyszer, messzi-messzi országban egy különleges erdő. Sűrű lombok, ezüstösen fénylő pókhálók, csillogó harmatcseppek és százféle madárdallam tette otthonossá ezt a helyet, amit csak úgy hívtak: a Varázslatok Erdeje. Az emberek ritkán jártak erre, s akik mégis, azok is csak suttogva meséltek róla a faluban. A fák között titokzatos fények táncoltak esténként, s mindenki tudta, hogy valaki lakik odabent, akitől mindenki egy kicsit tartott, de akinek mindenki a segítségét kérte, ha baj volt.
Ki is valójában az erdő boszorkánya?
Az erdő közepén, a legrégibb tölgyfa ölében élt az erdő boszorkánya, akit Borókának hívtak. Boróka nem olyan boszorkány volt, mint amilyeneket a régi mesékben szokás hallani. Nem volt görbe orra, sem seprűje, de még macskája sem. Hosszú, zöld ruhát viselt, haja olyan barna volt, mint a friss avar, és mosolya mindenkinek szívet melengető volt, aki csak meglátta.
Egy nap, amikor a nap fénye átszűrődött a leveleken, egy kicsi őzike tévedt Boróka kunyhója elé. Reszketett a bokrok között, nagyon félt egyedül. Boróka óvatosan közelebb lépett hozzá.
– Ne félj, kedves kis őzike – szólt hozzá kedves hangon. – Én vigyázok rád.
– De mindenki azt mondja, hogy a boszorkányok ijesztőek – rebegte az őzike.
– Itt, a Varázslatok erdejében a varázslatok a szeretetből és jóságból születnek – mosolygott Boróka. – Ha te kedves vagy másokhoz, a varázslat visszamosolyog rád.
A boszorkány varázserejének forrásai és titkai
Boróka varázsereje nem a varázspálcájából vagy varázsigékből fakadt, hanem abból, hogy minden állatot, növényt és embert szeretett. Meggyógyította a beteg madarakat, megvédte a virágokat a zimankótól, és mindig adott egy darab meleg kenyeret a vándoroknak.
Egyik este, mikor sötét felhők gyűltek az erdő fölé, s a szél is fákat rázott, az apró tündérek ijedten kopogtak Boróka ablakán.
– Segítség! A vihar el akarja ragadni a tündérhintánkat! – kiáltotta az egyik.
Boróka rögtön kiment, és nagy, puha levelekkel körbetekerte a hintát, majd körbejárt, és halkan énekelt egy éneket arról, milyen jó, ha együtt vagyunk, és segítünk egymásnak. A vihar elcsendesedett, a levelek megvédték a hintát, és a tündérek boldogan repdestek körülötte.
– Köszönjük, Boróka! – kacagtak fel a tündérek.
– A szeretet mindig erősebb, mint a félelem – mondta Boróka.
Híres legendák a varázslatok erdejéből
Így ment ez évről évre az erdőben. A mókusok mesélték a fáknak, hogyan segített nekik Boróka megtalálni az elgurult mogyorót. Egy kisfiú, aki egyszer eltévedt, azt mondta: „Olyan kedves volt hozzám, hogy elfelejtettem sírni. Megmutatta az utat hazafelé.” Az állatok, tündérek és emberek mind-mind azt suttogták: aki szeretettel fordul mások felé, annak minden nap csodákkal teli lesz.
Az erdő boszorkányának öröksége napjainkban
Boróka nem volt már fiatal, amikor a legkisebb állatok egyszer összegyűltek, hogy megkérdezzék tőle:
– Boróka, mi lesz velünk, ha egyszer nem leszel itt?
Boróka leült közéjük, és csendesen, mosolyogva válaszolt:
– Minden jó, amit tesztek, minden kedves szó, amit mondtok, minden kéz, amit nyújtotok a bajban lévőnek – az mind-mind varázslat. Ha egymást segítitek, szerettek, soha nem lesztek magatokra hagyva, mert a varázslatok tovább élnek bennetek.
Azóta is azt mesélik a Varázslatok erdejében, hogy Boróka varázslata nem a csodákból, hanem a szeretetből fakad. És aki egy picit is jószívű, az biztosan meglátja a varázslatot maga körül.
Így volt, úgy volt, talán igaz is volt, talán nem, de bizonyosan szép mese volt! A történet azt tanítja, hogy a szeretet, a kedvesség és a segítőkészség a legnagyobb varázslat. Ha így élünk, akkor a mi világunk is olyan csodás lesz, mint a Varázslatok Erdeje.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
