Szivárványszárnyú, a különleges tündér története
Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi erdőben, ahol a fák koronái éppen csak súrolták a felhőket, élt egy kedves, picike tündér. Őt hívták Szivárványszárnyúnak, mert a szárnyai minden reggel más és más színben ragyogtak, mikor rásütött a nap. A többi tündér mindig csodálta, ahogy repkedett, mert úgy tűnt, mintha egy egész szivárvány úszna az égen. Szivárványszárnyú nagyon barátságos volt, minden állatnak és bogárnak segített, akivel csak találkozott.
Egy nap azonban valami különös dolog történt. Amikor a tündérkék reggel felébredtek, észrevették, hogy eltűnt az erdő fölötti szivárvány. Márpedig az a szivárvány nem csak dísz volt, hanem varázserőt adott az egész erdőnek, hogy minden élőlény boldog és egészséges maradjon. Mindenki tanácstalanul nézett körül, de Szivárványszárnyú elhatározta, hogy megkeresi az elveszett szivárvány titkát.
Az elveszett szivárvány titkának nyomában
Szivárványszárnyú elővette a legbátrabb mosolyát és útnak indult. Elsőként a bölcs Bagoly bácsit kérdezte meg, aki nagy barna szemével végignézett rajta.
– Bagoly bácsi, hová tűnt a szivárványunk? – kérdezte aggódva Szivárványszárnyú.
– Ó, kedvesem, a szivárvány csak akkor ragyoghat, ha mindenki szívében ott van a szeretet – intett a bagoly. – De valami szomorúság költözött az erdőbe. Menj, és keresd meg az okát!
Szivárványszárnyú továbbrepült a patakhoz, ahol a kis Béka szomorúan üldögélt egy kövön.
– Béka barátom, miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte tőle.
– Tegnap véletlenül ráléptem a Csiga házára, és azóta nem akar velem beszélni – felelte a Béka, és könny csillant a szemében.
Barátság és bátorság próbái a varázserdőben
Szivárványszárnyú szelíden megsimogatta Béka vállát.
– Menjünk együtt Csigához és kérj tőle bocsánatot! – javasolta.
A Béka bólintott, és együtt indultak el Csiga házikójához. Amikor odaértek, Csiga már várta őket.
– Ne haragudj rám, Csiga, nem akartam bántani! – mondta Béka bátortalanul.
Csiga egy kicsit hallgatott, aztán így szólt:
– Tudom, hogy nem szándékosan tetted. Barátok maradunk, ha megígéred, hogy legközelebb jobban figyelsz rám.
A három kis barát ekkor nagyot nevettek és megölelték egymást. Szivárványszárnyú szárnyai hirtelen fényesebben kezdtek ragyogni, mintha egy újabb szín született volna rajtuk. A tündér ekkor értette meg: ahányszor valaki jószívű és megbocsát, a szivárvány egy darabkája visszatér.
A színek ereje és a tündérek összefogása
Szivárványszárnyú hazarepült, és elmesélte a többi tündérnek, mit tapasztalt. Közösen elhatározták, hogy mindenki segít valakinek aznap az erdőben: volt, aki egy madárfiókát terelt vissza a fészkébe, mások együtt gyógyították a megsérült mókust.
Este, ahogy a napkorong lebukott a domb mögé, egyszer csak felragyogott az égen a csodaszép szivárvány. A tündérek örömtáncot jártak, az állatok pedig dalra fakadtak.
Szivárványszárnyú boldogan repült a színek között. Tudta, hogy a szivárvány színei mindannyiuk szívében ott laknak: a piros a bátorság, a sárga az öröm, a kék a hűség, a zöld a remény, a narancs a barátság, és a lila a szeretet.
Szivárványszárnyú üzenete: Higgy a csodákban!
Aznap este Szivárványszárnyú leült a legmagasabb fa ágára, és minden tündérnek elmesélte, hogy a legnagyobb varázslat a szívünkben él. Ha szeretünk, megbocsátunk és segítünk egymásnak, akkor a szivárvány sosem tűnik el az életünkből.
És hogy igaz volt-e, amit hallottál? Hát, így volt, vagy nem volt, de ilyen szép, színes mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
