Ismerkedjünk meg a mindig mosolygó pillangóval
Volt egyszer egy kicsi, tarka pillangó, aki a rét legszínesebb szárnyú lakója volt. Mindenki csak így hívta: Mosolygós, mert sosem látták szomorúnak. Ahogy a nap kibújt a felhők mögül, Mosolygós már repdesett is a virágok fölött, és mindenkihez volt egy kedves szava.
A rét lakói, a katicák, hangyák és tücskök csodálták őt, mert nem számított, hogy esik az eső vagy fúj a szél, Mosolygós mindig derűs volt. Egyesek azt gondolták, hogy varázslat lakozik benne, mások azt hitték, sosem történik vele semmi rossz.
Egy különleges reggel a virágok között
Egyik reggel a harmat még csillogott a fűszálakon, amikor Mosolygós találkozott egy szomorú lila harangvirággal. A virág csendben sírdogált. Mosolygós közelebb repült, és így szólt: „Jó reggelt, kedves harangvirág! Miért vagy ilyen szomorú ma reggel?”
A harangvirág nagyot sóhajtott. „Azért, mert tegnap letépett egy kisfiú a testvéremet, és most nagyon hiányzik.”
Mosolygós halkan nevetett, de nem gúnyosan, hanem biztatóan. „Talán ma új barátokat találhatsz magadnak! Nézd csak, mennyi virág van még körülötted, és én is szívesen vagyok veled!”
A harangvirág lassan felvidult, és egy apró mosollyal válaszolt: „Köszönöm, Mosolygós! Jó, hogy itt vagy.”
Miért mosolygott állandóan ez a pillangó?
A nap forrón sütött, és Mosolygós tovább repült a mezőn. Egy öreg tölgyfa árnyékában egy csigát látott, aki épp a házába bújt. „Mit csinálsz itt, csiga barátom?” – kérdezte Mosolygós.
„Azt hiszem, túl lassú vagyok. Mindenki megelőz, és sosem érek oda a finom falatokhoz” – panaszkodott a csiga.
Mosolygós közelebb szállt, és így válaszolt: „Szerintem nagyon ügyes vagy, hogy a házadat is magaddal viszed! Sokan szeretnének ilyen különlegesek lenni.”
A csiga elmosolyodott, és lassan előbújt a házából. „Köszönöm, Mosolygós. Jó érzés, hogy így látod.”
Sokan kérdezték már Mosolygóst, hogy miért mosolyog mindig. Ő csak így felelt: „Azért, mert minden nap hoz valami jót, amit észre lehet venni. Szeretek segíteni másoknak, mert akkor én is boldogabb vagyok.”
Barátságok születése a mezőn
Aznap délután Mosolygós egy tücsökkel játszott. A tücsök először nem akart csatlakozni, mert félt, hogy nem olyan ügyes, mint a többiek. Mosolygós bátorította: „Nem baj, ha nem vagy olyan gyors! A fontos az, hogy együtt nevetünk.”
A tücsök próbálkozott, és végül igazi nagy ugrással átrepült egy kövön. Mosolygós tapsolt neki a szárnyával, és a tücsök is nagyot nevetett.
A rét lakói lassan megtanulták, hogy Mosolygós mellett sosem kell szégyellniük magukat. Mindenki fontos, mindenki értékes valamiben, és mindenki tud örülni mások örömének.
A mosoly ereje: tanulság a történet végén
Amikor leszállt az este, Mosolygós megpihent egy napraforgó szirmán. Elgondolkodott a nap eseményein, és úgy érezte, rengeteg új barátot szerzett. Nem volt mindig minden tökéletes, de egy jó szó, egy kedves mosoly, mindent jobbá tudott tenni.
Másnap a rét lakói már várták Mosolygóst. Tudták, hogy vele a legszürkébb nap is ragyogó lehet. Mosolygós pedig boldog volt, mert tudta, hogy egy kis jóság mindig visszaszáll hozzá.
Hát így történt, hogy a mezőn mindenki egy kicsit mosolygósabb lett, mert látták, mennyit számít egy kedves szó és egy igaz barátság.
Így volt, igaz is volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
