Egy szép, tavaszias reggelen Nyuszi, az erdőszéli falucska legkíváncsibb és legbátrabb lakója, a réten ugrándozott. Szíve tele volt örömmel, de észrevette, hogy a falu lakói mostanában valahogy szomorkásak. Mindenki sietett, dolgozott, már alig beszélgettek egymással, még a sün is csak biccentett, amikor találkoztak az ösvényen.
Egyik nap, amikor Nyuszi a réten répát rágcsált, eszébe jutott valami. „Mi lenne, ha szerveznék egy nagy farsangi mulatságot? Akkor mindenki együtt lehetne, és ismét boldogan nevethetnénk!” – gondolta. Rögtön el is szaladt a barátjához, az okos Bagolyhoz.
– Bagoly bácsi, mit szólnál, ha farsangot tartanánk? – kérdezte lelkesen.
Bagoly elmosolyodott a nagy szemüvege mögül. – Remek ötlet, Nyuszi! De tudod, ez sok feladattal jár. Meg tudod szervezni?
– Megpróbálom! – mondta elszántan Nyuszi. Szíve mélyén egy kicsit félt, de tudta, hogy valakinek el kell kezdenie.
Másnap belevágott a szervezésbe. Először beszélt a többi állattal, de néhányan kételkedtek. A róka például így szólt: – Farsang? Ugyan már, ki fog eljönni? Senki sem ér rá ilyesmire.
Aztán Nyuszi elment a patakhoz, ahol a hód dolgozott. – Hód barátom, megmutatod nekem, hogyan kell díszeket készíteni? – kérdezte.
– Persze, Nyuszi! Szeretek barkácsolni! – válaszolta a hód, és együtt kezdtek színes papírból girlandokat vágni.
De nem ment minden ilyen könnyen. Az első plakátokat elfújta a tavaszi szél, a festék belefolyt a tóba, amikor a kacsa véletlenül fellökte a festékes bödönt. Nyuszi néha majdnem feladta, de mindig eszébe jutott, miért kezdte: hogy mindenki együtt lehessen.
Aztán egyre többen csatlakoztak hozzá. A mókusok segítettek a fákra lógnia a díszeket, a sün sütit sütött, a kismadarak pedig vidám dalokat tanultak. Még a morgós medve is eljött, és hatalmas farönköt hozott, hogy legyen táncparkett a réten.
– Köszönöm, hogy segítetek! – mondta Nyuszi boldogan. – Nélkületek nem sikerülne.
Elérkezett a nagy nap. A falu apraja-nagyja összegyűlt a réten, ki színes ruhában, ki különleges maszkban. Nyuszi bohócnak öltözött, és amikor először lépett a színpadra, még egy kicsit remegett a lába.
– Köszöntök mindenkit a tavaszi farsangon! – harsogta. – Most pedig kezdődjön a mulatság!
A kismadarak csivitelve énekeltek, a sün és a mókusok egy vidám táncot lejtettek, a róka pedig, aki először kételkedett, a legviccesebb maskarában lépett fel, és mindenki nevetett. Még a medve is táncra perdült, és majdnem feldöntötte a régi tölgyfát a lelkesedésben.
Az este végén a falu lakói körbeállták Nyuszit.
– Köszönjük, bátor Nyuszi! – mondták. – Nélküled nem lett volna ilyen szép a farsang.
Nyuszi elpirult, és így felelt: – Együtt csináltuk. Mindenki segített, és én ezért vagyok igazán boldog.
A mulatság után a falu lakói sokáig emlegették ezt a különleges napot. Mindenki rájött, mennyire fontos, hogy összetartsanak, segítsék egymást, és néha csak úgy, önfeledten együtt nevessenek.
Egy jó ötlet, egy kis bátorság, és sok-sok szeretet elég volt ahhoz, hogy újra boldogan éljenek együtt, és mindenki érezte: a közösség ereje legyőz minden akadályt.
Így történt, ahogy mondják, ez volt, igaz volt, vagy csak mese volt, de a szeretet és jóság mindig valóságos.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
