Elszökött a kemence: egy szokatlan történet kezdete
A régi Kerekmező faluban mindig minden rendben ment. A házak fehérek, a kertek virágosak, az emberek kedvesek voltak. De különösen híresek voltak a kenyérsütő napjaik, amikor az egész falu összegyűlt a főtéren álló, nagy, öreg kemence körül. Ebben a kemencében sütötték a legfinomabb kenyeret, kalácsot, pogácsát. Egy júniusi reggelen azonban furcsa dolog történt. A kemence eltűnt.
– Hol van a kemence? – kérdezte Panni néni, mikor reggel kihozta a dagasztott tésztát.
– Tegnap még itt állt! – tette hozzá Bence bácsi, aki mindig elsőként hozta a fát a sütéshez.
A főtér közepén csak egy nagy, üres folt maradt, ahol előző nap a kemence állt. A gyerekek körbejárták a teret, hátha csak elbújt valahová, de találni nem lehetett sehol.
Hogyan tűnhet el egy kemence a faluból?
A falubeliek csak tanakodtak és vakargatták a fejüket. Egyesek azt mondták, biztos elvitték a városiak, mert irigykedtek a finom kenyérre. Mások úgy gondolták, talán a kemence megsértődött, mert múlt héten senki nem takarította ki rendesen a hamut.
– Talán megunta, hogy folyton dolgoznia kell – mondta halkan Marci, a legkisebb fiú, miközben egy pipacsszárat rágcsált.
– Ugyan már, a kemence nem tud elsétálni – nevetett Sári néni.
De ahogy telt a nap, egyre több jel utalt arra, hogy a kemence valóban magától ment el. A főtéren találtak kormos lábnyomokat, és a falu szélén egy csík hamut vezetett az erdő felé.
A lakók reakciói: meglepetés és kétkedés
Először senki sem hitte el, hogy a kemence saját lábán távozott. De amikor a gyerekek futva jöttek az erdőből, és azt mondták, látták, ahogy a kemence potyogtatja a hamut maga után, mindenki elcsendesedett.
– Én aztán nem hittem volna, hogy egy kemence képes ilyesmire – jegyezte meg a falu kovácsa, aki mindig kicsit kétkedőbb volt a csodákban.
– De hát miért ment el? – kérdezte Zsófi, a hentes lánya.
Senki sem tudta a választ.
Nyomozás indul a kemence rejtélyes ügyében
A falusiak tanácsot hívtak össze. Elhatározták, hogy utánajárnak a kemence ügyének. Bence bácsi vállalta, hogy a vezérük lesz, és a gyerekek is csatlakoztak hozzá.
Útközben találkoztak a sündisznó családdal, akik éppen az avarban keresgéltek.
– Nem láttatok egy nagy, kerek kemencét? – kérdezte Panni néni.
– Láttuk ám! – felelték a sündisznók. – Füstölgött és szomorúan sóhajtozott, miközben az erdő felé baktatott.
A csapat egyre mélyebbre ment az erdőbe, míg a tisztáson egy magányos, kormos kemencét találtak. Tényleg ő volt az!
– Miért mentél el, kedves kemence? – kérdezte Marci óvatosan.
A kemence nagyot sóhajtott, és végre megszólalt.
– Olyan sokat dolgoztam, de sosem kaptam egy szép szóval köszönetet. Egy kis szeretetre vágytam, hogy ne csak használjatok, hanem gondoljatok rám is.
A falubeliek elszégyellték magukat.
– Jaj, kedves kemence, nagyon sajnáljuk! – mondták. – Nélküled nem igazi a falu, és sosem gondoltuk, hogy te is érezhetsz. Megígérjük, hogy ezentúl mindig vigyázunk rád, és hálásak leszünk a munkádért!
Mit tanulhatunk az elszökött kemence esetéből?
A kemence elmosolyodott, és visszaballagott a faluba a gyerekekkel. Azóta minden kenyérsütés után megköszönték neki a finom falatokat, és néha virágot is tettek a tetejére. Mindenki megtanulta, hogy nemcsak egymásnak, hanem a dolgoknak is jár egy kis szeretet és megbecsülés.
Így volt, igaz volt, talán mese volt, talán nem. De aki Kerekmezőn jár, a főtéren még most is láthatja azt a boldog kemencét, amely már soha többé nem akar elszökni.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
