Béka Hanna egy varázslatos, tündéri tó partján élt, ahol a vízben ezer színű liliom virágzott, és a napfény játszott a leveleken. Hanna nem volt hétköznapi béka: mindig segített a kisebb állatoknak, vigasztalta a szomorúkat, és mindenkit megnevettetett a tó körül. Az őszinte mosolya, kedves szíve miatt mindenki szerette őt, és sok barátja volt: Kacsa Kázmér, Csiga Sári, és a bölcs Bagoly bácsi.
A tó partján gyakran beszéltek a fényhintóról, aminek legendája messze földön ismert volt. Az öreg halak azt mondták, a fényhintó csak egyszer jelenik meg minden száz évben, és aki megtalálja, teljesül a legnagyobb szívbéli kívánsága. De csak az találhat rá, akinek a szíve tele van szeretettel és jósággal. "A fényhintó nem csupán tárgy, hanem a jó szándék jutalma" – mondogatta Bagoly bácsi minden esti mese végén.
Egy csillagos éjszakán Hanna a tóban úszkált, amikor hirtelen szikrázó fény jelent meg a víz színén. Hanna közelebb úszott, és meglátta a legendás fényhintót: ezüstből volt, arany szegéllyel, rajta pici lámpások ragyogtak, amik szivárványszínben derengtek. Hanna tátott szájjal bámulta, amikor egy halk hang szólalt meg a hintóból: "Hanna, csak az közelíthet meg, aki igazán bátor és jó szívű!"
Hanna rögtön izgatott lett, de egy kicsit meg is ijedt. Szerencsére barátai éppen arra jártak. Kázmér odacsúszott mellé: "Ne félj, mi veled tartunk! Hiszen te mindig segítettél nekünk." Csiga Sári is csatlakozott: "A barátság erejével biztosan sikerülni fog!" Bagoly bácsi pedig bölcsen bólintott: "Az út nehéz lesz, de együtt mindent megoldunk."
A fényhintóhoz vezető első próba a Suttogó Nádfal volt, ahol a nád susogása összekeverte az utat. Hanna ügyesen figyelt a hangokra, és mindenkit a helyes irányba vezetett. Néha elbizonytalanodott, de barátai bátorították. A második próbánál, a Sötét Vízalagútban, Hanna szíve hangjára hallgatott, így megtalálta a kijáratot. "Nagyon ügyes vagy, Hanna!" – lelkendezett Sári.
Végül odaértek a fényhintóhoz, ami halkan suttogni kezdett: "Az igazi varázserő nem a kívülről látható fény, hanem a te szíved jósága. Kívánhatsz valamit, de csak akkor teljesül, ha azzal másokon is segítesz." Hanna gondolkodott, majd megszólalt: "Azt kívánom, hogy mindenki a tó körül mindig találjon valakit, akihez fordulhat, ha szomorú vagy magányos."
A fényhintó ettől ragyogni kezdett, és mindenki, aki csak élt a tó mellett, hirtelen vidámabb és segítőkészebb lett. Hanna érezte, hogy valóban történt valami csoda, de nem lett belőle palota vagy aranykorona – hanem mindenki szívében több lett a szeretet.
Hazafelé Hanna és barátai különféle kalandokon mentek keresztül: egy viharban segítettek egy eltévedt halacskának, együtt kerestek elesett madárfiókát, és tanították a kicsiket, hogyan legyenek jó barátok. Az út tele volt nevetéssel, néha könnyekkel is, de mindig ott volt az összetartás.
Egyszer csak megjelent a gonosz Varangy úr is, aki irigyelte Hanna jóságát, és próbálta elvenni tőle a fényt. De Hanna nem haragudott rá, inkább kedvesen szólt hozzá: "Gyere velünk, Varangy úr, nálunk mindig van hely egy új barátnak." Varangy úr először dühös volt, aztán meglágyult a szíve, és végül barátjuk lett.
A fényhintó titka tehát az volt, hogy a valódi varázslat a szeretet és a jóság, amit másoknak adunk. Hanna rájött, hogy a legnagyobb ajándék nem a kívánság teljesülése, hanem a boldog, összetartó közösség.
Mikor Hanna hazatért, mindenki örömmel fogadta, és a tóparti állatok együtt ünnepeltek. Hanna tudta: a fényhintó varázsa örökre velük marad, amíg nyitott szívvel élnek, és segítik egymást.
Így történt, hogy Béka Hanna és barátai megtanulták, mennyire fontos a szeretet, a kitartás és az összetartás. Ez volt a fényhintó legnagyobb ajándéka.
Így volt, úgy volt, igaz is volt, talán nem is volt, ez bizony egy ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
