A mosolygós béka különleges története
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis béka, aki a nagy tölgyfa alatt lakott az erdő szélén. Azért volt különleges, mert mindig mosolygott. Akkor is, amikor cseperegni kezdett az eső, akkor is, amikor a napfény csiklandozta a pocsolyákat. A többiek csak úgy hívták: „Mosolygós Béka”.
Hogyan lett a béka az erdő kedvence?
A kis béka nem volt sem a legnagyobb, sem a legzöldebb, de valami csodás ragyogás áradt belőle. Az erdő lakói gyakran összesúgtak a bokrok mögött. „Láttad, milyen szépen mosolyog?” kérdezte a mókus a sünitől. „Igen, mintha mindig boldog lenne,” válaszolta a sün, és ő is mosolygott.
Egy váratlan találkozás a tóparton
Egy szép nyári napon a kis béka a tó partján üldögélt, lábát lógatta a vízbe, és nézte, ahogy a hullámok táncolnak. Egyszer csak odaballagott hozzá egy szomorú kiskacsa. Fáradtan sóhajtott, és leült mellé.
– Miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte kedvesen a béka.
– Elvesztettem a kedvenc tollamat, amit anyukámtól kaptam – mondta a kacsa, és nagyot sóhajtott.
– Ne búsulj, segítek megkeresni! – mosolygott a béka bátorítóan.
Miért mosolygott mindig a kis béka?
Miközben a két kis barát a parton keresgélt, a kacsa megkérdezte:
– Béka, te miért mosolyogsz mindig?
– Azért, mert hiszem, hogy minden rosszban van valami jó – válaszolta csendesen a béka. – Ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog rád.
Az állatok kíváncsisága és a rejtély
Az erdei állatok közül egyre többen lettek kíváncsiak a kis béka titkára. Egyik este a nyuszi, a mókus és a sün is összegyűltek a tó partján, hogy megkérdezzék tőle:
– Mondd, Mosolygós Béka, nem fáradsz el a sok mosolygásban?
A béka nevetett.
– A mosoly nem fárasztó, inkább olyan, mint egy kis napsugár. Mindig jut belőle mindenkinek, sőt, minél többet adsz, annál több lesz!
A barátság ereje a mosoly mögött
Egy nap a kis béka és a kacsa végre megtalálták a tollat a sás között. A kacsa felvidult, és hálásan megölelte a békát.
– Nélküled nem sikerült volna – mondta boldogan.
A béka csak mosolygott, és így szólt:
– Együtt minden könnyebb!
Egy nap, amikor minden megváltozott
Az erdőre egyszer csak nagy vihar tört. A fák remegtek, az állatok riadtan bújtak egymáshoz. Ám a Mosolygós Béka most is mosolygott, s ezzel bátorságot adott mindenkinek.
– Ne féljetek! – kiáltotta. – Ez csak egy vihar, utána újra kisüt a nap!
A kis állatok összegyűltek körülötte, és együtt várták, hogy elmúljon a vihar. Hamarosan a felhők is elszálltak, s a napfényben mindenki nevetett.
Tanulságok a béka jókedvéből
Azóta minden erdei lakó tudta, hogy a mosoly nemcsak jókedvet, hanem reményt és bátorságot is ad. Ha valaki szomorú lett, csak a Mosolygós Béka jutott eszébe, és máris könnyebb lett a szíve.
Mosoly, mint példakép az erdő lakóinak
A béka példája mindenkit arra tanított, hogy a szeretet és a jókedv ragadós. A barátság, a segítőkészség, és egy egyszerű mosoly csodákat tehet. Azóta az erdőben egyre többen mosolyogtak, és a béka lett az erdő példaképe.
Te is lehetsz olyan, mint a mosolygós béka
Ha találkozol valakivel, aki szomorú, mosolyogj rá bátran! Adj neki szeretetet, bátorságot, vagy csak egy kedves szót, és meglátod, a mosoly végül visszatér hozzád is. Mert mosolygósnak lenni a legnagyobb varázslat a világon.
Így volt, igaz volt, mese volt, talán sosem volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
