Egy vidám vakond születése és első kalandjai
Egyszer, nem is olyan régen, egy zöldellő réten, mélyen a puha föld alatt megszületett egy kis vakond. Ő volt a legkisebb a testvérei között, de valami egészen különleges dolog volt benne: mindig mosolygott, sőt, sokszor hangosan kacagott is, még álmában is. Amikor a napfény beszűrődött a kis járataiba, a vakond kuncogva bújt elő a kis árnyékos sarkából.
– Jó reggelt, világ! – kiáltotta vidáman, amikor először dugta ki a fejét a földből.
Ahogy nőtt, úgy fedezte fel a föld alatti alagutak titkait, és sokszor minden apró kavicsban vagy gyökérben is talált valami mulatságosat. Egy nap, miközben a pocsolyában tükröződött az arca, rájött, hogy ha hunyorít, a bajusza viccesen felkunkorodik. Ezen aztán olyan nagyokat nevetett, hogy az egész pocsolya csak úgy hullámzott.
Barátok a föld alatt: társaság és nevetés
A kis vakond sosem volt egyedül, hiszen a föld alatt sok barátja akadt: ott volt Mici, a kíváncsi cickány, Bence, a bátor bogár, és Lili, az álmodozó földigiliszta. Együtt játszottak bújócskát a föld alatti folyosókon, és néha-néha felszínre jöttek, hogy meglessék a virágokat vagy a folyóparton szaladgáló békákat.
Egyik nap Bence, a bogár szomorú volt, mert elveszítette a kedvenc gesztenyemagját. Mindenki próbálta megvigasztalni, de senkinek sem sikerült. Ekkor a kis vakond odament hozzá, és így szólt:
– Tudod, Bence, egyszer én is elveszítettem a sípolós csigaházamat, de találtam helyette egy pattogós követ, ami sokkal viccesebb!
Bence először csak pislogott, de aztán a vakond elkezdett úgy csiklandozni egy fűszálat, hogy mindannyian nagyot nevettek. Végül Bence is elmosolyodott, és már nem is fájt annyira a veszteség.
Miért nevet mindig a vakond? A titok nyomában
A barátai gyakran kérdezték tőle: – Mondd csak, miért nevetsz mindig, még akkor is, amikor nem történik semmi vicces?
A vakond elgondolkodott ezen, majd komolyan, de mégis vidáman felelt:
– Tudjátok, amikor nevetek, minden sokkal könnyebbnek tűnik. Amikor sötét van a föld alatt, vagy eltévedek a járatokban, egy kis nevetéssel rögtön jobb kedvem lesz, és már nem félek. A nevetés olyan, mint egy pici napfény a föld alatt!
Mici cickány megsimogatta a vakond hátát.
– De jó, hogy vagy nekünk, mindig felvidítasz minket! – mondta.
A vakond mosolygott, majd játékosan megpördült, hogy újabb kalandba kezdjenek.
A nevetés ereje: hogyan segít a bajban
Egy esős napon a járatok megteltek vízzel, és mindenki kicsit aggódott, vajon kijutnak-e a felszínre. A vakond azonban most is nevetett. A többiek ránéztek, és csodálkoztak, hogy nem fél.
– Most miért nevetnél? – kérdezte Lili, a földigiliszta.
– Mert ha együtt vagyunk, minden könnyebb! – felelte a vakond. – Nézzétek csak, milyen gyorsan úszik a kis bogár a vízben! És te, Lili, mennyire szereted a nedves földet!
A többiek is elmosolyodtak. Együtt összefogtak, segítettek egymásnak kievickélni a vízből, és mire vége lett az esőnek, már mindenki vidám volt. A vakond nevetése végigkísérte őket, és bátorságot adott mindenkinek.
Tanulságok a vakond meséjéből gyerekeknek
A kis vakond története azt mutatja meg, hogy a nevetés és a jókedv sokszor akkor is segíthet, amikor nehézségekkel találkozunk. Ha szeretettel és vidámsággal fordulunk egymás felé, könnyebben megtaláljuk a megoldást minden problémára. A barátság, az összefogás és a szeretet mind-mind fontosak.
Így történt, így igaz, így volt a mese! Talán nem is volt igaz, de ilyen szép lehet egy mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
