Egy napsütéses tavaszi reggelen, amikor a falu határában éppen virágba borultak a rétek, született egy kismalac a piros tetejű házikó mögötti kicsi ólban. Ez a malac nem volt hétköznapi: már a születése pillanatától kezdve mosolygott, és olyan kedves, vidám röfögése volt, hogy a gazda is csak nevetni tudott, ha ránézett. Az anyja, Malacka mama, mindig azt mondta: „Ez a malac más, mint a többi. Nézzétek csak, mennyire figyel a többiekre!”
Ahogy múltak a hónapok, a kismalac egyre nőtt, de kedvessége, figyelmessége is vele együtt. Nem volt olyan nap, hogy ne segített volna valakinek: hol a kiskacsákat vezette haza a patakpartról, hol a kiscsibét vigasztalta, aki eltévedt az udvaron. Mindenki szerette, és csak úgy hívták: Segítő Malac.
Egyik délután, amikor a nap már egészen alacsonyan állt, Segítő Malac a barátjával, Tücsökkel játszott a nagy diófa alatt. Egyszer csak Tücsök sírni kezdett. „Miért sírsz, Tücsök?” kérdezte Malac. „Eltörött a hegedűm, és ma este lett volna a nagy koncert,” panaszolta a kis tücsök bánatosan.
Ne szomorkodj, Tücsök!” – mondta Malac, és rögtön gondolkodni kezdett. Eszébe jutott, hogy a pajtában van egy régi, de még jó fadarab, ami épp jó lehetne javításra. „Gyere velem, segítek megjavítani!” Így is lett: Malac ügyesen tartotta a fadarabot, míg Tücsök ragasztotta, és a koncert estére még szebben szólt, mint valaha. Tücsök hálásan átölelte Malacot. „Köszönöm, hogy mindig segítesz, te vagy a legjobb barátom!”
A napok repültek, a kismalac pedig egyre több barátot szerzett. Egyszer aztán a faluban nagy baj történt: az éjszaka alatt leomlott a kis híd a patak felett, amin mindenki átkelt reggelente. Az emberek és állatok tanácstalanul toporogtak a parton. „Most mi lesz? Nem tudunk átjutni a túloldalra, pedig ott vannak a kertjeink és az iskolánk is!” – aggódott mindenki.
Segítő Malac előrelépett. „Ne féljetek, segítek megoldani!” – röfögte bátran. Körülnézett, és meglátta, hogy a régi pajtából összegyűjthető néhány erős deszka és kötél. A barátaival – Tücsökkel, Kiskacsával és Kutyussal – gyorsan dolgozni kezdtek. Malac vezényelt, segített a nehezebb deszkákat odacipelni, és figyelt, hogy mindenki biztonságban legyen. Délutánra elkészült az új kis híd, amin mindenki örömmel átkelhetett.
Ettől a naptól kezdve mindenki csak úgy emlegette: „A mi hősünk, Segítő Malac!” Az emberek és állatok hálásak voltak, és megígérték, hogy ők is segítenek egymásnak, ahogy Malac tette.
Nem sokkal később egy esős napon Segítő Malac a mezőn játszott, amikor észrevette, hogy a kis sün elakadt a sárban. Azonnal odafutott, és bár ő is sáros lett, addig tolta, húzta a kis sünt, amíg ki nem szabadult. „Jaj, Malac, megint megmentettél! Hogy tudod mindig kitalálni, hogy mit kell tenni?” – kérdezte ámulva a kis sün. Malac csak nevetett és azt mondta: „Csak figyelek, és ha valaki bajban van, segítek, mert jó barátnak lenni a legjobb dolog a világon!”
A Segítő Malac története gyorsan elterjedt a környéken, és mindenki tudta: ha baj van, Malac ott lesz, hogy segítsen. És nemcsak a bajban, hanem a vidám pillanatokban is mindig ott volt, hogy együtt örüljön a többiekkel. A gyerekek a faluban azt suttogták: „Bárcsak mi is olyan jók lennénk, mint Segítő Malac!”
Így vált Segítő Malac mindenki példaképévé, nemcsak azért, mert segített, hanem mert mindig szeretettel fordult mások felé, és mindenkit arra tanított, hogy figyeljenek egymásra.
Hát így volt, igaz volt, szép volt ez a mese! Talán igaz sem volt, de aki hallotta, biztosan jót tanult belőle.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
