Egy havas téli napon, amikor a hópelyhek csendesen táncoltak a levegőben, a játékgyárban egy különleges dísz született. Üvegből készült, ezüstszínű pöttyökkel és apró csillámokkal díszítették. Amint elkészült, a többi dísz mellett csillogott a nagy dobozban, készen arra, hogy egy karácsonyfa ágán találja meg az otthonát. A kis dísznek volt egy titkos álma: egyszer szeretne a legmagasabb ágra kerülni, onnan nézni végig az egész szobát és a karácsony ünnepét.
Amikor a játékgyárban a nagy doboz fedelét rájuk csukták, a kis dísz izgatottan suttogott a többiekhez.
– Ti is érzitek ezt a különös várakozást? – kérdezte.
– Bizony, hamarosan eljön a mi időnk! – válaszolta mellette egy piros gömb.
– Én szeretnék a legmagasabbra kerülni! – mondta a kis dísz, és csilingelt egy kicsit, ahogy megmozdult.
– Az nagyon szép hely lehet – ábrándozott egy aranycsillag. – De bárhová is kerülünk, ott lesz a helyünk.
Hamarosan egy család bontotta ki a dobozt, és a gyerekek vidáman, nevetve pakolták ki a díszeket. A kis dísz izgatottan várt, vajon hová kerül majd. Egy kicsi kéz finoman megsimogatta, és óvatosan az egyik alsó ágra akasztotta. A kis dísz szíve összeszorult egy pillanatra. Nem a legmagasabb, hanem szinte a legalsó ág lett az otthona ezen a karácsonyon.
A fa alatt új világ nyílt meg előtte. Itt voltak a legkisebb díszek, a papírangyalkák és egy kedves rénszarvas is.
– Üdvözlünk az alsó ágon! – szólt hozzá mosolyogva a rénszarvas.
– Szerettem volna magasabbra kerülni – mondta halkan a kis dísz.
– Itt is sokan vagyunk, és nagy a vidámság! – nevetett egy színes papírdísz.
– Látod azokat az ajándékokat ott lent? – mutatott a rénszarvas. – Innen pont rájuk látsz, és mindenkit üdvözölhetsz, aki kibontja őket!
Ahogy teltek a napok, a kis dísz egyre több barátot szerzett. Játszottak, meséltek egymásnak történeteket, és figyelték a családot, ahogy örömmel díszíti a fát. A kis dísz megtanulta, hogy az alsó ágnak is megvan a maga szépsége és fontossága.
De a kis dísz álma nem múlt el. Minden este fohászkodott magában, hogy egyszer eljuthasson a fa legtetejére. Egyik este, amikor a család már elaludt, a díszek halkan beszélgettek.
– Ne szomorkodj, kis dísz! – bátorította a rénszarvas. – Mindenkinek eljön a maga pillanata.
– És ha egyszer magasra kerülsz, gondolj vissza ránk! – búgta a papírangyalka.
Eljött a következő karácsony. A család ismét elővette a díszeket, de idén a kis dísz már egészen ragyogott a sok szeretettől, amit a barátaitól kapott. A legkisebb gyerek, aki már nagyobb lett, büszkén emelte magasra a kis díszt.
– Idén ez lesz a csúcson! – kiáltotta boldogan.
A kis dísz szíve majd kiugrott az örömtől. Végre ott csilloghatott a fa csúcsán, s onnan nézhette végig az egész ünnepet. Lentről a rénszarvas és a papírangyalka mosolyogtak fel rá, és integettek.
A kis dísz boldogan ragyogott a csúcson, de sosem felejtette el az alsó ágon szerzett barátait és az együtt töltött pillanatokat. Megértette, hogy a szeretet, a barátság és a jóság mindennél fontosabb, akárhol is vagyunk a világban. És bár elérte legnagyobb vágyát, a szíve mindig egy kicsit azokkal maradt, akiket a karácsonyfa többi ágán ismert meg.
Így hát, ha egyszer meglátsz egy különösen csillogó díszt a fa tetején, jusson eszedbe, hogy ő egyszer maga is csak álmodott erről a helyről – és útközben sok barátot szerzett, akikkel örökre összeköti a szeretet.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt – vagy talán nem is volt igaz, de szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
