A sűrű erdő mélyén élt egy magányos farkas. Nem volt gonosz, nem is volt haragos, csak éppen egyedül volt. Szeretett a dombtetőn ülni, a holdat nézni, s közben arról álmodozott, milyen jó lenne, ha lenne egy barátja, akivel megoszthatná az élményeit. Néha sóhajtott egy nagyot, és így morfondírozott: „Bárcsak lenne valaki, aki meghallgat, akivel játszhatok, s akivel együtt nevethetek!”
Egy napon elhatározta, hogy elindul barátot keresni. Ahogy haladt az erdei ösvényen, meglátta a rókát, aki éppen a bokrok között settenkedett valami finomság után kutatva. A farkas odaosont hozzá, és félénken megszólította: „Szia, Róka! Szeretnél a barátom lenni?” A róka hátrafordult, összerezzent, majd gyorsan elbújt a bokor mögé. „Ó, ne haragudj, farkas, de kicsit félek tőled,” mondta óvatosan, majd elszaladt.
A farkas elszontyolodott, de nem adta fel. Továbbment, és találkozott egy kis nyuszival, aki éppen répa után kutatott. „Szia, Nyuszi, szeretnél velem játszani? Lehetnénk barátok!” A nyuszi remegve nézett rá, s rögtön beugrott egy közeli kotorékba. A farkas bánatosan sóhajtott, és továbbállt.
A nap már lassan lemenőben volt, amikor a farkas a pataknál egy öreg teknőssel találkozott. „Szia, Teknős bácsi! Szeretnél a barátom lenni?” kérdezte óvatosan, mert látta, hogy a többi állat fél tőle. A teknős lassan körbenézett, majd így szólt: „Tudod, fiam, az állatok félnek tőled, mert azt hiszik, hogy bántani akarod őket. De ha megmutatod, hogy jószívű vagy, talán egyszer elfogadnak téged.”
A farkas hosszan gondolkodott ezen. „De hogyan mutassam meg, hogy jó vagyok?” kérdezte. „Próbálj segíteni nekik, és légy türelmes. A barátság lassan születik,” mondta bölcsen a teknős. A farkas megköszönte a tanácsot, és hazament, fejében ezernyi gondolattal.
Másnap hajnalban a farkas újból útnak indult. Az erdő szélén találkozott a kis őzgidával, aki épp egy bokorba akadt. A gidácska rémülten sírdogált. A farkas először megijedt, hogy ő is megijed tőle, de aztán eszébe jutott a teknős szavai. Óvatosan közelített, majd így szólt: „Ne félj, nem bántalak! Segítek kiszabadulni.” Óvatosan szétfeszítette a bokor ágait, és a gidát kiengedte.
A kis őz hálásan nézett rá. „Köszönöm, farkas! Azt hittem, bántani akarsz, de te nagyon kedves voltál.” A farkas elmosolyodott. „Szeretnék barátod lenni,” mondta csendesen. A gidácska bólintott: „Én is szeretnék a barátod lenni!”
Hamarosan a többi állat is hallott a történtekről. A róka, a nyuszi, a mókus mind kíváncsiak lettek a farkasra. Először csak messziről figyelték, de amikor látták, hogy a kis őzgidával játszik, és segít neki gyümölcsöt gyűjteni, a félelmük lassan elszállt. Egyik nap a nyuszi odament hozzá, és így szólt: „Sajnálom, hogy elbújtam előled. Nem tudtam, hogy ilyen kedves vagy.”
A farkas boldogan fogadta az új barátokat. Már nem volt magányos, mert az állatok megértették, hogy egy kedves szív sokkal többet ér, mint a külső. Játszottak, nevettek, és segítették egymást az erdőben.
Így lett a magányos farkasból az erdő egyik legkedvesebb lakója. Megtanulta, hogy a barátságért néha türelem és jóság kell, de megéri, mert egy igaz barát mindennél többet ér.
Ez volt, ami volt, vagy talán nem is volt, ilyen szép mese volt! A történet azt tanítja, hogy a szeretet, a segítség és a türelem képes még a legnagyobb különbségeket is áthidalni. Sose féljünk megnyitni a szívünket, mert a barátság bárhol ránk találhat!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
