Volt egyszer egy kicsi, zöld béka a nagy, virágos rét szélén, akit mindenki csak úgy hívott: Breki. Nem volt ő sem túl nagy, sem túl kicsi, de a szeme mindig vidáman csillogott, és egyetlen vágya volt: jó barát lenni mindenkivel. Breki világában az erdő lakói szerették egymást, és gyakran segítettek egymásnak, ha valaki bajba került. Az erdőben sok állat élt: Nyuszi, a kíváncsi, Cincér, a bátor, és Mókus, a mókás. De egy valami hiányzott Breki életéből: egy különleges dolog, ami csak az övé.
Egy nap, ahogy Breki ugrándozott a zsenge fűben, valami furcsa dolgot pillantott meg a bokrok alatt. Közelebb ment, és látta, hogy egy apró, piros sapka fekszik a fűben. Meglepődött.
– Kié lehet ez a sapka? – tűnődött hangosan.
Ahogy felemelte, egyszer csak egy halk, suttogó hangot hallott:
– Ha felteszed a sapkát, csodák történnek!
Breki nagyon kíváncsi lett, és felpróbálta a sapkát. Érezte, hogy valami meleg járja át a szívét, és egészen különlegesen kezdte érezni magát.
– Hűha! Vajon milyen csodákra képes ez a sapka? – kérdezte magától.
Alig telt el néhány pillanat, máris furcsaságok történtek. Amikor Breki ugrani készült, hirtelen a levegőben maradt egy kicsit tovább, mint ahogyan azt megszokta. Amikor vidáman köszöntötte Cincért, a cincérke pedig éppen rossz kedvű volt, a sapka egy apró dallamot dudorászott, és Cincér arca széles mosolyra húzódott.
– Ez varázslat! – kiáltotta Cincér. – Breki, honnan van ilyen csodás sapkád?
– Csak úgy találtam! – felelte Breki kissé csodálkozva. – De úgy tűnik, különleges dolgokra képes.
Ahogy Breki egyre többször viselte a sapkát, rájött, hogy az nem csak neki segít. Egyszer, amikor Nyuszi elvesztette a répáját, Breki a sapkát a fejére tette, és hirtelen egy kis szellő mutatta meg az utat a répához.
– Ó, Breki, ez igazi csoda volt! – örvendezett Nyuszi.
– Úgy látom, ez a sapka segít megtalálni, amire szükségünk van – mondta Breki. – De csak akkor működik, ha jó szívvel, másokért használom!
Egyik este, amikor már a nap lement, Breki hazafelé tartott. Egyszer csak meghallotta, hogy Fecske sír a fán.
– Mi a baj, Fecske? – kérdezte Breki.
– Elhagytam a fészkemet, és nem találok haza! – pityeregte Fecske.
Breki gyorsan felvette sapkáját, és szelíd szavakat suttogott:
– Ne félj, együtt megtaláljuk az utat.
A sapka lágy fényt kezdett árasztani, mintha kis csillagok világítanának benne. Breki és Fecske együtt követték a fényt, míg végül megtalálták a kis fészket a magas fa tetején.
– Köszönöm, Breki! – ölelte át boldogan Fecske.
Másnap reggel az erdő minden lakója összegyűlt, hogy megünnepeljék Brekit, aki annyi jót tett nekik. De Breki ekkor levette a sapkát, és így szólt:
– Igaz, hogy a sapka csodás dolgokra képes, de a varázslat igazából mindannyiunk szívében ott van. Amikor szeretettel segítünk egymásnak, csodák történhetnek!
Az erdő lakói boldogan bólogattak, és mindenkinek melegebb lett a szíve. Attól a naptól fogva Breki sapkája néha mások fején is megfordult, de a legnagyobb varázslat mindig az öröm és a barátság maradt.
Így volt, igaz is volt, mese is volt! Breki története arra tanít bennünket, hogy a szeretet és a jóság a legnagyobb varázslat a világon. Ha szívből segítünk másokon, a csodák maguktól megtalálnak minket.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
