Egy különös félelem: a cica és a saját farka
Volt egyszer egy apró, szürke-fehér kiscica, akit Miminek hívtak. Mimi csak nemrég született, és minden újdonság volt számára: a napfény, a papucsok, a zörgő játékok, de még a ház minden zegzuga is. Mimi kíváncsi volt, mindig mindent meg akart ismerni, de volt valami, amitől igazán félt.
Ez pedig nem volt más, mint a saját farka! Bizony, Mimi ha oldalra nézett, egy hosszú, bolyhos valamit látott maga mögött, ami néha megmozdult, néha megállt, néha pedig váratlanul a szemébe lógott. Attól a pillanattól kezdve, hogy először észrevette, mindig izgatott lett, és megijedt, ha váratlanul meglátta a farkát.
Az első találkozás: Miért ijedt meg a cica?
Egy reggel, amikor a nap sugara besütött az ablakon, Mimi éppen a kedvenc puha takaróján játszott. Egyszer csak valami megmozdult a háta mögött. Mimi megfordult, és meglátta azt a hosszú, szürke-fehér csíkos valamit. “Mi ez?!” – kiáltotta ijedten, és ugrott egyet hátra.
A farka azonban vele együtt mozdult, mintha követné! Mimi elszörnyedt. “Jaj ne! Ez valami szörnyeteg!” – gondolta magában, és gyorsan a sarokba menekült. Ott ült remegve, és nézte: a farka nem tágított mellőle. Akárhová ment, az a furcsa valami mindig ott volt.
A gazdi reakciója: segítség vagy nevetés?
Mimi gazdája, Anna éppen akkor lépett be a szobába. Meglátta a remegő kiscicát a sarokban, és a szomorú, értetlen szemeket. Anna odasétált hozzá, és óvatosan megsimogatta. “Mi a baj, kicsi Mimi?” – kérdezte kedvesen.
De Mimi csak nyávogott, és a farkára nézett, mintha mondani akarná: “Nézd csak, itt van ez a valami! Mit akar tőlem?” Anna ekkor mosolyogni kezdett, mert rájött, hogy Mimi bizony a saját farkától fél.
“Ó, te butuska!” – nevetett Anna lágyan. “Az a te farkad, Mimi. Semmi baj nincs vele, együtt nőttetek fel, és mindig is veled lesz.” Anna óvatosan megfogta Mimi farkát, megsimogatta, majd a kicsi mancsocskájába tette. “Látod? Ez hozzád tartozik!”
Hogyan próbálta legyőzni a félelmet a kiscica?
Aznap Mimi megfogadta, hogy bátor lesz, és megpróbál barátkozni a farkával. Először csak óvatosan nézegette, néha megszagolta, aztán megpróbálta elkapni a mancsával. De ahányszor megpróbálta, a farka mindig elmozdult! “Hűha, ez egy gyors valami!” – gondolta Mimi.
Aztán rájött, hogy ha lassan mozgatja, a farka is lassan mozog. Ha ugrik, a farka is vele ugrik. Végül annyira belejött a játékba, hogy már kergetőzni kezdett vele. Kicsit ide-oda forgott, néha még fel is bukott, de egyre inkább élvezte a mókát.
Később Anna egy puha labdát gurított Mimi elé. Mimi boldogan kergette, és néha-néha a farka is becsatlakozott a játékba, amitől a kiscica már csak nevetett. Már nem félt tőle.
Tanulságok: Mit tanulhatunk a cicák viselkedéséből?
Idővel Mimi rájött, hogy amitől félt, az valójában a saját része, ráadásul milyen jó móka együtt játszani vele! Anna büszke volt rá, és sokszor elmesélte a barátainak, milyen bátor lett Mimi, aki már nem fél semmitől – még a saját farkától sem.
Ebből a meséből megtanulhatjuk, hogy néha a legfurcsább félelmekről is kiderül, hogy egyáltalán nem ijesztőek, csak meg kell ismerni őket. Az is kiderül, hogy bátorsággal, szeretettel és támogatással minden félelem legyőzhető.
Így volt, talán igaz volt, talán nem, de egy biztos: ilyen szép mese csak a legkedvesebb cicákról szólhat!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
