Cirmos kíváncsisága: az első találkozás a hóval
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis cirmos cica, akit mindenki csak Cirmosnak hívott. Cirmos egy kedves, játékos kiscica volt, aki imádta felfedezni a körülötte lévő világot. Egy napon, amikor reggel kinyitotta a szemét, valami furcsát vett észre az ablakon. Az udvar fehérbe öltözött, és minden csillogott-villogott.
– Mi lehet ez a sok puha fehérség? – kérdezte Cirmos, miközben kíváncsian nézett ki az ablakon.
A gazdája, Marci, megsimogatta a fejét. – Az hó, Cirmos. Leesett az első hó!
Cirmos szeme felcsillant. – Lehet játszani benne? – dorombolta izgatottan.
Marci mosolygott: – Persze, csak gyorsan felöltözök, és kimegyünk együtt!
A hópehely titka: miért különleges Cirmosnak?
Cirmos alig várta, hogy kiléphessen a kertbe. Amint Marci kinyitotta az ajtót, a hideg szellő megcsiklandozta Cirmos bajszát, de nem törődött vele. Az első lépése nyomot hagyott a friss hóban.
– Ó, nézd, Marci! – kiáltotta Cirmos. – Lábnyomokat hagyok!
Ahogy ugrándozott, hirtelen valami puha, hideg érintette meg az orrát. Egy apró hópehely volt az.
– Szia, kis cica! – suttogta a hópehely. – Én vagyok Pelyhecske. Nem félsz tőlem?
Cirmos meglepődve nézte a hópelyhet, aki lassan táncolt előtte a levegőben.
– Nem félek, csak még sosem találkoztam veled – mondta Cirmos kíváncsian. – Hogy lehet, hogy ilyen gyönyörű vagy?
– Mindegyikünk más és más – csilingelte Pelyhecske. – Ezért vagyunk különlegesek.
Kaland a kertben: Cirmos nyomozása a hóban
Cirmos nagyon kíváncsi lett. – Megmutatod, hogyan játszotok ti, hópelyhek?
Pelyhecske így felelt: – Szívesen! Csak kövess, és figyelj jól!
Cirmos ugrándozott a hóban, néha elcsúszott, néha hógolyót gyúrt a mancsával. Pelyhecske pedig körbe-körbe táncolt a fején, és mindig újabb hópelyheket hívott játszani. Cirmos úgy érezte, mintha apró csillagok között szaladgálna.
Egyszer csak észrevett egy madárkát a faágon, aki fázósan dideregve nézett le rájuk.
– Szia, madárka! – szólt Cirmos. – Fázol?
– Igen, egy kicsit – válaszolta a kis madár. – De jó nézni, ahogy játszotok!
Cirmos odasomfordált a fa alá, és mancsával kis gödröt kapart a hóba, hogy a madár is elbújhasson benne a hideg elől.
Barátság születik: Cirmos és a hópehely játéka
Ahogy telt a nap, Cirmos és Pelyhecske egyre jobb barátok lettek. Hógolyókat gurítottak, hóembert készítettek, és együtt nevettek. Pelyhecske elmesélte, hogy minden hópehely egyedi, pont, mint az emberek meg a cicák.
– Tudod, Cirmos – súgta Pelyhecske –, attól vagyunk különlegesek, hogy mindannyian mások vagyunk.
Cirmos elgondolkodott ezen. Az ő bundája is más, mint a testvéreié volt, mégsem szerette őt senki kevésbé.
Késő délután lett, a nap már lejjebb ereszkedett az égen, és Marci hívta Cirmost:
– Gyere, Cirmos, ideje bemenni, megfázol odakint!
Cirmos búcsút intett Pelyhecskének.
– Visszajössz még holnap is? – kérdezte reménykedve.
– Amíg tart a tél, mindig itt leszek – csilingelte Pelyhecske.
A meleg otthonban: Cirmos álma a tél csodájáról
Cirmos végül bebújt Marci ölébe a fotelban. A kandallóban pattogott a tűz, és a melegben Cirmos lassan elálmosodott. Csukott szemmel arra gondolt, mennyi csoda van odakint a világban, és milyen jó, hogy barátra lelt egy apró hópehelyben.
Álmában újra kint játszott Pelyhecskével a hóban, és érezte, hogy a szeretet és a barátság melegíti a szívét, még a leghidegebb napon is.
Így igaz volt, ahogy meséltük, így nem igaz volt, ahogy mondtuk, ilyen szép mese volt! Cirmos és a hópehely megtanított minket arra, hogy mindenki más, de mindenki értékes, és a barátság még a leghidegebb téli napot is felmelegíti.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
