Volt egyszer egy kis majom a dzsungel szélén, akit Bendegúznak hívtak. Bendegúz nem volt se nagy, se kicsi, se különösen ügyes, sem nagyon erős. Azonban volt egy dolog, amiben minden más majomnál különlegesebb volt: ő mindig eltévedt. Akárhányszor elindult valahová, sosem talált vissza ugyanazon az úton.
Egyik reggel Bendegúz felkiáltott: – Ma elmegyek mogyorót szedni! – és már ugrott is egy ágra, aztán a következőre, és a következőre. Mire észbe kapott, a dzsungel sűrű szívében találta magát, olyan ágakon, amiket még sosem látott. – Hoppá, ez most tényleg új hely – motyogta maga elé. Körbenézett, de sehol sem látta a megszokott, hajlott pálmafát, amihez mindig visszaszaladt.
Ekkor egy zöld színű kaméleon csúszott elé az ágon. – Szervusz, kicsi majom! Mit keresel itt a dzsungel legmélyén? – kérdezte kíváncsian. – Eltévedtem – vallotta be Bendegúz. – Én mindig eltévedek.
A kaméleon kedvesen elmosolyodott. – Az eltévedés nem baj, csak közben figyelj, merre jársz! Elvezetlek egy darabon, hátha segíthetek hazatalálni. Így hát együtt folytatták az utat, közben a kaméleon mesélt arról, hogyan változtatja a színét, ha veszély közelít.
Miközben mentek, találkoztak egy kis madárral, aki éppen fészkét építette. – Hová mentek ilyen sietve? – csicsergett a madár. – A kis majom eltévedt, haza szeretne jutni – felelte a kaméleon. – Segítek én is! – mondta vidáman a madár. – Madártávlatból mindent jobban látok. – Ekkor felszállt, s útmutatást adott: – Menjetek a nagy, csavart törzsű fánál balra!
Így hármasban folytatták útjukat. Csakhogy Bendegúz hamarosan újra elbizonytalanodott. Megállt egy bokornál, s nem tudta, merre menjen. – Most mi legyen? – kérdezte szomorúan. – Lélegezz mélyeket – mondta a kaméleon. – Nézd meg jól a környezeted, emlékezz vissza, merre jöttünk! – A kis madár is bátorította: – Ne félj, együtt mindig hazatalálunk!
Ahogy így tanakodtak, egy öreg teknős bukkant elő a bokor mögül. – Mitől vagytok ilyen tanácstalanok, fiatalok? – kérdezte lassú, bölcs hangon. Elmondták neki a bajukat. – Emlékezzetek rá: ha eltévedtek, sose szégyelljetek segítséget kérni, és vigyázzatok egymásra! Minden eltévedésben van valami jó, új barátokat vagy új helyeket ismerhettek meg.
Bendegúz szíve megtelt melegséggel. – Köszönöm, hogy segítetek! – mondta hálásan új barátainak. – Együtt könnyebb, mint egyedül lenne.
A kis csapat most már nagyobb odafigyeléssel haladt tovább. Bendegúz megtanulta megjegyezni a különleges fákat, virágokat, és nem ijedt meg, ha valami ismeretlen helyre került. Mindig kérdezett, figyelt, és ha kellett, megállt gondolkodni.
Ahogy közeledett az este, egyre ismerősebbek lettek a fák, egyre ismerősebb volt a levegő illata. Bendegúz hirtelen felkiáltott: – Nézzétek! Ott a hajlott pálmafa! – Rohant, ugrott, és egy pillanat múlva otthon termett.
A kaméleon, a madár és a teknős boldogan integettek neki. – Látod, hazataláltál! – mondta a teknős. – Igen, de nélkületek nem sikerült volna – válaszolta Bendegúz. – Most már tudom, nem baj eltévedni, ha közben figyelek, tanulok, és barátokat szerzek.
Aznap este Bendegúz megölelte a családját, és mesélt az új barátairól. Megígérte, hogy továbbra is kíváncsi lesz, de mindig figyelni fog arra, merre jár. És ha mégis eltéved, tudja, hogy segítség mindig akad, csak kérni kell.
Így hát, ha legközelebb is elindul a dzsungelbe, már nem fél az ismeretlentől, hanem örömmel várja az új kalandokat – és azt, hogy új barátokat találjon.
Hát így volt, igaz is volt, mese is volt, lehet, hogy nem is volt.
A történetből megtanulhatjuk, hogy az eltévedés néha új barátokat és élményeket hozhat, és hogy mindig jó, ha segítünk egymásnak. Sose féljünk kérdezni vagy segítséget kérni! A szeretet és a jóság mindig hazavezet.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
