Egy különleges vakond: bemutatkozik Csuklóka
Volt egyszer egy sötét, puha föld alatti világban egy apró, fekete, bársonyos bundájú vakond. Nem volt ő semmi különös, legalábbis kívülről nézve. A neve Csuklóka volt, és a többiek is így hívták, pedig nem mindig hívták így. Csuklóka a kisállatkert földalatti lakója volt, ahol nyuszik, sündisznók, méhek és tücskök is éltek.
Csuklóka szeretett barlangjában aludni, földet túrni, és nagyon szerette a friss föld illatát. Egy nap azonban valami furcsa dolog történt vele.
Az első csuklás: hogyan kezdődött minden
Egy szép tavaszi reggelen Csuklóka éppen reggelijét, egy kövér gilisztát majszolt. Hirtelen furcsa érzés fogta el. – Hükk! – mondta, és ekkor egy apró földkupac is felborult mellette.
„Mi volt ez?” kérdezte magától, de alig tudta befejezni a gondolatot, mert újra… Hükk! Ez így ment egész délelőtt. A nyuszi is átszaladt hozzá: „Jól vagy, Csuklóka? Mi ez a hang?” Csuklóka csak annyit tudott mondani: „Hükk, nem tudom, nyuszikám, de nem hagy békén!”
A csuklás okai: orvosi rejtély a vakondoknál
A hír, hogy Csuklóka csuklik, gyorsan elterjedt az állatkertben. A sündisznó, aki mindig is okosnak tartotta magát, azt mondta: „Biztosan túl gyorsan evett! Egyszer velem is megtörtént!” De a méhek szerint a friss virágpor lehet a hibás. A tücsök, aki mindent is tudni vélt, azt mondta, talán túl sokat nevetett éjjel.
De Csuklókának nem lett jobb, bár a többiek mindenfélét kitaláltak. Próbálták fejjel lefelé lógatni (ez inkább vicces volt, mint hasznos), forrásvizet itattak vele, sőt még a szélrózsa minden irányába fordították. De a csuklás csak nem múlt el.
Barátság és megoldások: az állatkert összefog
Egy nap a kisállatkert lakói összegyűltek. „Valamit tennünk kell Csuklóka csuklása ellen!” szólt a nyuszi. „Nem jó, ha barátunk mindig csuklik!”
A tücsök azt javasolta, tartsanak egy csuklás-űző bulit. Mindenki elhozta a kedvenc játékát, sőt, még egy kis csuklás-dalt is írtak Csuklókának:
„Csukli-csukli, ugorj el,
Vakond barát, ne szenvedj el!”
A buli nagy siker volt. Játszottak, nevettek, és olyan jókedv lett, hogy Csuklóka egy kicsit megfeledkezett a csuklásról. A nap végén, amikor a nyuszi megölelte, Csuklóka észrevette, hogy már régóta nem csuklott.
De éjjel, amikor egyedül maradt, a csuklás visszatért. – Hükk! – szólt szomorkásan. Azon gondolkodott, miért csak akkor csuklik, amikor egyedül van.
A csukló vakond új élete: tanulságok és remény
Másnap Csuklóka elmesélte a többieknek, hogy csak akkor csuklik, ha egyedül van. A sündisznó rámosolygott: „Talán, Csuklóka, csak félsz a magánytól. Mi mind itt vagyunk, és szeretünk!”
A többi állat is így gondolta. Attól kezdve mindig ügyeltek rá, hogy Csuklóka ne maradjon egyedül. Valaki mindig ott játszott vele, vagy csak leült mellé beszélgetni. Csuklóka megtanulta, hogy ha szomorú vagy fél, mindig van, akihez fordulhat.
A csuklás lassan elmaradozott. Már csak néha-néha jelentkezett, főleg olyankor, amikor Csuklóka izgatott volt vagy sokat nevetett. De most már nem bántotta, hiszen tudta, a barátai mindig vele vannak. Sőt, a többiek hamar megszerették Csuklóka csuklását is, mert valahogy mindig jókedvet hozott a csapatba.
Így lett Csuklóka a vakondból a kisállatkert legvidámabb és legbarátságosabb lakója.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
