Morzsi találkozása a titokzatos csillaggyertyával
Egy aprócska faluban lakott Morzsi, a kíváncsi kiskutya. Morzsi bundája fekete volt, csak a mancsa fehérlett, mintha cukorba mártogatták volna. Szeretett a réten szaladgálni, s mindig talált magának felfedeznivalót. Egyik este, amikor a nap már lebukott, Morzsi gazdájával, Annával együtt sétált az erdőszélen. Az ég tele volt csillagokkal, de az egyik fény különös, sárgás ragyogással világított.
– Nézd csak, Anna, mi az ott? – csaholta Morzsi, bár tudta, hogy az emberek nem értik meg minden ugatását.
Anna lehajolt, megsimogatta Morzsit, majd ő is észrevette a furcsa fényt. – Oda menjünk, nézzük meg, mi az – mondta mosolyogva, és együtt lépdeltek a fény irányába.
A csillaggyertya varázslatos fénye és ereje
Az erdő mélyén, egy mohás tuskón pihent a titokzatos csillaggyertya. Nem volt nagyobb egy dióhéjnál, de fénye beragyogta az egész tisztást. Morzsi óvatosan megszaglászta, majd leült mellé. A csillaggyertya halkan duruzsolni kezdett: – Köszönöm, hogy megtaláltál, Morzsi! Olyan régen vártam már valakire, aki segít nekem hazatérni.
Morzsi meglepődött, hiszen még sosem beszélgetett gyertyával. – Mit segíthetek, kis csillaggyertya? – kérdezte kedvesen.
– Csak az vihet el engem, aki igazán jó szívű. Az én fényem csak akkor ragyoghat tovább az égen, ha valaki szeretettel gondol rám és segít. Ha elviszel a legmagasabb dombra, visszatalálhatok a csillagok közé – duruzsolta a csillaggyertya.
Kalandok az éjszakában Morzsival és barátaival
Anna felvette a csillaggyertyát, Morzsi pedig büszkén lépdelt előtte. Útközben csatlakozott hozzájuk Cserke, a szürke cica, és Bogi, a vidám kis veréb is. – Hová mentek ilyen későn? – kérdezte Cserke.
– Egy csillaggyertyát viszünk a domb tetejére, hogy hazataláljon – válaszolta Morzsi.
– Segítünk mi is! – csiripelte Bogi, és mindannyian elindultak együtt a sötét ösvényen. Az erdő susogott, néha gallyak roppantak a sötétben, de a csillaggyertya meleg fénye bátorította a kis csapatot. Útközben egy kis őzike is csatlakozott hozzájuk, mert megszerette a fényes társaságot.
Egy váratlan próbatétel a csillaggyertyáért
Ahogy közeledtek a dombhoz, hirtelen megjelent Morgó, a mogorva borz. – Mit kerestek itt, ilyen későn? – morrant rájuk.
Morzsi bátran előlépett. – Csak segíteni akarunk a csillaggyertyának, hogy visszatérhessen az égbe. Nem bántani jöttünk!
Morgó borz szeme szelídült. – Régen én is segítettem másokon, de elfelejtettem, milyen jó érzés. Hadd csatlakozzak én is!
Így már öten folytatták útjukat, míg végül elérték a domb tetejét. Ekkor azonban egy erős szélvihar támadt, és a csillaggyertya fénye pislákolni kezdett. – Ó, csak akkor ragyoghatok tovább, ha mindannyian hisztek bennem és egymásban! – suttogta a kis gyertya.
Morzsi körbenézett barátaira. – Tartsuk össze, segítsünk a csillaggyertyának! – kérte őket, és mindannyian összebújtak, hogy megvédjék a gyertyát a széltől.
Morzsi hőstette és a csillaggyertya ünnepe
A szél lassan elcsendesedett. Morzsi és barátai kitartása és szeretete megerősítette a csillaggyertyát, amely újra teljes fényében ragyogott. Hirtelen egy csillag hullott le az égről, és körbetáncolta a kis gyertyát. – Köszönöm, Morzsi! Köszönöm, barátok! – ragyogott a csillaggyertya, majd könnyedén felemelkedett a magasba, vissza a csillagos égboltra.
Anna megsimogatta Morzsi fejét. – Nagyon büszke vagyok rád, kis hősöm – mondta. Morzsi boldogan csóválta a farkát, Cserke dorombolt, Bogi vidáman csiripelt, Morgó borz pedig mosolygott.
Attól a naptól kezdve mindenki tudta a faluban, hogy aki segít másoknak, jószívű és bátor, annak a csillaggyertyája soha nem alszik ki.
Így volt, úgy volt, igaz volt, talán nem is volt – ez volt Morzsi és a csillaggyertya meséje! Mert aki szeretettel segít, annak mindig ragyog egy csillag a szívében.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
