Egy különös éjszaka: találkozás a szellemmel
Volt egyszer egy kicsi falu a sötét erdő szélén. Ebben a faluban élt egy kisfiú, Misi, akit mindenki bátor gyereknek ismert. Egy éjszaka azonban, amikor a hold fényesen világított, Misi különös zajt hallott az ablakánál. Felfigyelt rá, mert ilyen hangot még soha nem hallott. Halkan kisurrant az ágyából, és az ablakhoz lopakodott.
Az ablaküvegen túl egy halvány, lebegő alak jelent meg. Misi szíve gyorsabban vert, hiszen ilyen rémisztő szellemet még csak mesékben látott. A szellem átlátszó volt, hosszú köpenyben lebegett, és valami bánatos fény csillogott a szemében.
Miért tűnik rémisztőnek első pillantásra?
Misi félve kinyitotta az ablakot. „Ki vagy te?” – suttogta. A szellem válaszolt egy mély, de szelíd hangon: „Ne félj tőlem, Misi! Én vagyok az erdő szelleme. Azért jöttem, hogy segítsek.”
A kisfiú még mindig tartott tőle, hiszen a szellem arca furcsán fehér volt, és hangja visszhangzott az éjszakában. „De miért nézel ki ilyen ijesztően?” – kérdezte Misi. A szellem elmosolyodott, és azt mondta: „Néha az emberek félnek attól, amit nem ismernek. De attól még lehet valaki jószívű, ha kicsit más, mint a többiek.”
A jószívű szellem titkos múltja és indítékai
A szellem mesélni kezdett a múltjáról. Valaha ő is kisgyerek volt, akit mindenki szeretett a faluban. Egy napon azonban a falu nagy bajba került, és ő segített az embereknek, hogy megmeneküljenek. Azóta, mikor valakinek szüksége van segítségre, ő visszatér, hogy jót tegyen.
Misi ámulva hallgatta a történetet. „Tehát mindig segítesz azoknak, akik bajban vannak?” – kérdezte. A szellem bólintott. „Igen, hiszen az igazi bátorság az, ha jót teszünk másokkal, még akkor is, ha néha félnek tőlünk.”
Hogyan segít a szellem a bajba jutottakon?
Másnap éjszaka a falu felett hatalmas vihar támadt. A patak kilépett a medréből, és az erdő szélén lakók házait elöntötte a víz. Misi az ablakból nézte a dübörgő esőt, amikor ismét megjelent a szellem.
„Misi, segítened kell nekem!” – mondta a szellem. Együtt kisurrantak az esőbe, és elindultak a bajba jutott házak felé. A szellem lebegtette a fákat, hogy eltereljék a vizet, Misi pedig szólt a falusiaknak, hogy meneküljenek biztonságos helyre.
Egy kislány, Zsófi, a nagymamájával rekedt a házban. A szellem halkan odaúszott az ablakukhoz, és fényével világította meg az utat, amin eljuthattak a száraz ösvényre. Zsófi először megijedt, de amikor meglátta, hogy a szellem segíteni akar, bátorságot vett és kiment a nagymamájával.
A vihar elcsendesedett, a víz visszahúzódott, és a falu lakói hálásan köszönték meg Misinek és a szellemnek a segítséget. „Soha többé nem félek tőled!” – mondta Zsófi a szellemnek. „Te vagy a legkedvesebb barátunk!”
Mit tanulhatunk a szellem történetéből?
A szellem mosolyogva nézett a gyerekekre. „Látjátok? Nem az a fontos, hogy valaki másképp néz ki vagy furcsa dolgokat tud. Az számít, hogy jó a szíve és segíteni akar.”
Misi és Zsófi megtanulták, hogy nem szabad első pillantásra ítélkezni, és hogy a bátorság néha azt jelenti, jót tenni még akkor is, ha félünk. Attól a naptól kezdve, ha valaki furcsának vagy ijesztőnek tűnt a faluban, mindenki eszébe jutott a jószívű szellem története, és szívesen ismerkedtek meg vele.
Így történt ez, így igaz, ez volt a mese! Vagy talán nem is volt igaz, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
