Manó Misi különös reggele: hová lettek az ajándékok?
Manó Misi már napok óta nagyon izgatottan készült az erdei születésnapi ünnepségre. Minden évben ilyenkor a manók, tündérek és mókusok együtt örültek, ajándékokat készítettek egymásnak, és finom süteményeket ettek. Misi különösen ügyelt rá, hogy idén mindenkinek kedves kis meglepetéseket csomagoljon.
Egész héten szorgalmasan gyűjtögette a makkcsengőket, színes leveleket, és a patakparton talált kavicsokat. Amikor eljött a nagy nap reggele, Manó Misi boldogan pattant ki az ágyból, hogy kiossza az ajándékokat.
Ahogy azonban belépett a manólak kicsi, színes szobájába, megdöbbenten látta, hogy a gondosan csomagolt ajándékoknak hűlt helyük! A polcon, a szekrényen és az asztalon is csak üres helyek árválkodtak. Misi orrára csúsztatta a szemüvegét, és keresni kezdett, de hiába: minden eltűnt.
A manóbarátok segítenek a nyomozásban
– Hová tűnhettek az ajándékok? – törte a fejét Misi. Elindult hát az erdőn át, hogy segítséget kérjen barátaitól. Útközben találkozott Panka tündérrel, aki éppen harmatcseppeket gyűjtött virágszirmokról.
– Miért vagy ilyen szomorú, Misi? – kérdezte Panka.
– Minden ajándék eltűnt, amit készítettem! – sóhajtotta Misi.
– Ezt ki kell derítenünk! – mondta Panka. – Szólok Zsömi mókusnak is!
Hamarosan csatlakozott hozzájuk Zsömi, aki mindig szeretett segíteni, főleg, ha valami izgalmas dologról volt szó. Együtt elhatározták, hogy nyomozásba kezdenek.
Furcsa nyomok vezetnek a varázserdőbe
A kis csapat elsőként Misi manólakja körül kezdett keresgélni. Panka hamar észrevett az ablak alatt furcsa, apró lábnyomokat.
– Nézzétek, ezek nem manólábak! – kiáltott fel.
Zsömi elővette nagyítólevelet, és vizsgálgatta a nyomokat. A lábnyomok kicsik voltak, de csillogó aranypor szóródott bennük.
– Ezt csak valami varázslény hagyhatta! – mondta Zsömi.
A nyomok elvezettek egészen a varázserdő széléig, ahol a fák titokzatosan susogtak, és a bokrok között szivárványszín árnyékok rebbentek.
– Nem félünk, együtt mindent megtalálunk! – bátorította barátait Misi.
Egy váratlan találkozás a titokzatos tolvajjal
Ahogy beértek a varázserdőbe, halkan lépkedtek, hogy ne riasszák el a tolvajt. Egyszer csak egy kis, pityergő hangot hallottak a bokor mögül.
– Jaj, mit tettem? – szipogott egy csillogó bundájú, apró lény. A manók óvatosan félrehajtották az ágakat, és megláttak egy szomorú kis csillámlényt.
– Te vitted el az ajándékokat? – kérdezte Misi halkan.
A csillámlény bólintott, könnyes szemmel nézett rájuk.
– Nem akartam rosszat… csak annyira szerettem volna én is ajándékot kapni, de eddig még sosem kaptam semmit. Azt hittem, nem baj, ha elhozom őket egy kicsit, hogy lássam, milyen érzés.
Misi odalépett hozzá, és megsimogatta a vállát.
– Ha szóltál volna, mi is szívesen készítettünk volna neked is ajándékot! Nálunk mindenki kap ajándékot, aki szeretettel jön közénk.
A csillámlény bocsánatot kért, és visszaadta az összes elvitt meglepetést.
Az eltűnt ajándékok visszaszerzése és a nagy öröm
A manók és a tündérek boldogan vitték vissza az ajándékokat a tisztásra. Misi a csillámlényt is meghívta a születésnapi ünnepségre.
– Most már te is a barátunk vagy – mondta nevetve.
Az ünnepségen mindenki örült, táncoltak, énekeltek, és a csillámlény is végre kapott egy szépen csomagolt ajándékot: egy csillogó kavicsot, amit Misi saját kezével díszített.
Attól a naptól kezdve a kis csillámlény is ott volt az erdei barátok között, és soha többé nem érezte magát egyedül. Mindenki megtanulta, hogy ajándékot adni jó, de még jobb, ha szeretetet is adunk mellé, és figyelünk egymásra.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán mégsem, de ilyen szép mese volt Manó Misi és az eltűnt ajándékok titka!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
