A napkorona boszorkánya legendájának eredete
Egyszer volt, hol nem volt, ahol a tarka rétek találkoznak az ég kékjével, élt egy különös boszorkány. A neve Napkorona boszorkánya volt, mert ahányszor csak mosolygott, a nap fénye perzselő aranykoszorút rajzolt a feje köré. A gyerekek azt suttogták, hogy amikor reggelente a harmatcseppek csillognak a fűszálakon, annak a boszorkánynak a varázsa az oka. Mások szerint a fényes napkorona védelme alatt virágzik a falu kertje, és a madarak azért énekelnek ilyen szépen.
Sokan mesélték, hogy a Napkorona boszorkánya már nagyon régen, még az első napsugárral együtt érkezett a világba. De hogy pontosan honnan jött, azt senki sem tudta. Egy napon azonban, mikor a falu határában szivárvány jelent meg az égen, egy kisfiú, Marci, elhatározta, hogy utánajár ennek a rejtélynek.
Egy misztikus alak: Ki is valójában a boszorkány?
Marci csöndben sétált az erdőn át, cipelte magával a kíváncsiságát és egy szelet kalácsot is, hátha megéhezik. Egyszer csak egy tisztáson találta magát, ahol a napfény aranyhídjain táncoltak a lepkék. Ott, egy öreg, göcsörtös fa alatt ült a Napkorona boszorkánya. Szép volt, kedves, szemei olyan melegek, mint a nyári nap sugara.
– Jó napot kívánok! – köszönt Marci illedelmesen, még egy kicsit meg is hajolt.
– Jó napot, kis vándor! – mosolygott rá a boszorkány. – Mi járatban vagy ezen a fényes napon?
– Szeretném tudni, ki vagy te valójában! – mondta Marci. – Mesélnek rólad mindenfélét, de én nem hiszem, hogy boszorkány vagy, aki bántani akar bárkit is.
A boszorkány kacagott, de nem gonoszan, hanem úgy, hogy Marci szíve megmelegedett tőle.
– Jól gondolod, Marci. Én a nap erejét őrzöm, hogy mindenkinek jusson belőle fény és szeretet. A mágiám nem arra való, hogy ártsak, hanem hogy segítsek azoknak, akik jószívűek.
A nap és a mágia kapcsolata a történetben
Marci leült a boszorkány mellé, és figyelte, ahogy a boszorkány tenyeréből apró napszikrák pattannak ki. Az árnyékban meghúzódó virágok hirtelen feléledtek, és még szebben nyíltak, mint korábban.
– Tehát a varázslatod a nap fényéből származik? – kérdezte Marci.
– Igen – bólintott a boszorkány. – A nap fénye mindannyiunkat összeköt. Ha segítesz másokon, a szívedben is világosság gyúl. Ez a legnagyobb varázslat: a szeretet és a jóság.
Marci elmosolyodott, mert eszébe jutott, amikor tavaly ősszel segített a szomszéd néninek összegereblyézni a leveleket, és azóta is mindig köszön neki, ha találkoznak.
Hatalmak és varázslatok: A boszorkány eszköztára
– Vannak varázseszközeid is? – kérdezte Marci érdeklődve.
A boszorkány elővett egy aprócska aranyláncot, amelyen egy nap alakú medál lógott.
– Ez a naplánc minden alkalommal megcsillan, ha valaki jót cselekszik – magyarázta. – Olyan ez, mint egy titkos jel, amit csak a jószívűek láthatnak igazán fényesen.
Aztán megmutatta varázspálcáját is, ami valójában csak egy egyszerű fadarab volt, de ha szeretettel érintette meg vele a dolgokat, azok új életre keltek. Például egy fonnyadt virág is újra kivirult tőle.
A napkorona boszorkánya szerepe a néphagyományban
A falu népe sokáig azt hitte, hogy a boszorkány csak mesebeli lény, de Marci hazatérve elmesélte mindenkinek, hogy a Napkorona boszorkánya nem is ijesztő, hanem nagyon kedves és segítőkész. Az emberek megtanulták, hogy a varázslat ott él minden szeretetteljes ölelésben, jó szóban és mosolyban.
A gyerekek azóta is keresik a napkoronát az égen, és ha reggelente különösen fényesen süt a nap, boldogan köszönnek a Napkorona boszorkányának. Mert tudják, hogy amíg jószívűek lesznek, ő is mindig vigyáz majd rájuk.
Így volt, így nem volt, ilyen mese volt ez! Talán igaz, talán nem, de a szeretet és a jóság mindig igazi csoda marad.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
