Egy hideg téli reggelen, amikor a hópelyhek vidáman táncoltak a levegőben, valami nagyon különös történt az Északi-sarkon. A Télapó, akit minden gyerek úgy várt már, hirtelen rosszul érezte magát. Szokatlan volt ez, hiszen Télapó mindig vidám és egészséges, de ezen a reggelen tüsszögött, köhögött, sőt még az orra is pirosabb volt a szokásosnál.
A manók épp a csomagokat készítették elő, amikor meghallották Télapó szomorú hangját a hálószobájából.
– Hápci! Jaj, manókáim, valami baj van – mondta Télapó rekedten. – Ma nem tudok felkelni az ágyból.
A manók összenéztek, és nagyon megijedtek. Tudták, hogy közeleg az ajándékozás ideje, és Télapó nélkül bizony nem lesz, aki elvigye a sok-sok ajándékot a gyerekekhez.
– Ne aggódj, Télapó! – szólt Pepita manó, a legtalpraesettebb. – Mi most segítünk neked!
A manók gyorsan összegyűltek a nagy kandalló körül, és tanakodni kezdtek. Hogy bírják el a sok csomagot? Ki fogja kihúzni a szánkót? Mi lesz a Télapó híres nevetésével, amit mindenki annyira szeret?
– Talán beöltözhetnénk mind Télapónak – javasolta Kopp manó. – Ha mindannyian viselünk piros kabátot és fehér szakállt, talán észre sem veszik a gyerekek a különbséget!
– De a Télapó igazi jóságát és szeretetét nem lehet csak úgy eljátszani – mondta halkan Hanga, a legfiatalabb manólány.
A manók elhatározták, hogy mindent megtesznek, amit csak tudnak. Elkészítették a szánkót, megpakolták ajándékokkal, és készen álltak a nagy útra. De ahogy nézték a hosszú listákat a gyerekek neveivel, rájöttek, hogy ez bizony túl sok munka lesz még a legfürgébb manóknak is.
Ekkor különös dolog történt. A városkában lakó gyerekek, akik már nagyon várták Télapót, észrevették, hogy valami nincs rendben. A postás csengője helyett csak halk száncsengő hallatszott, és egyetlen piros kabátos sem bukkant fel a házuknál.
Levi, a bátor kisfiú, az ablakhoz rohant, és meglátta, hogy Télapó háza előtt nagy a sürgés-forgás.
– Valami baj lehet a Télapóval! – kiáltotta. – Segítenünk kell neki!
A gyerekek összegyűltek a téren. Volt, aki forró teát vitt, más meleg takarót, de akadt olyan is, aki rajzot és kedves üzenetet készített Télapónak. Rövidesen mindenki a manók házánál volt, és együtt ötleteltek, hogyan segíthetnek.
– Ha mindannyian összefogunk, együtt ki tudjuk osztani az ajándékokat! – mondta Zsófi, a mindig mosolygós kislány.
A manók először meglepődtek, de aztán örömmel fogadták a gyerekek segítségét. Mindenki kapott egy piros sapkát, és a manók megtanították nekik, hogyan kell becsomagolni az ajándékokat, hogyan kell a szánkót vezetni és hogyan kell vidáman kiáltani: Ho-ho-ho!
Az éjszaka csodálatosan telt. A gyerekek és a manók együtt vitték el az ajándékokat minden házhoz. Sok helyen mosoly, nevetés és öröm fogadta őket. S miközben a nagy munka folyt, a Télapó is melegedett és pihent a meleg ágyában. Szíve tele volt hálával, mert látta, mennyi szeretet veszi körül.
Másnap reggelre a Télapó is jobban lett. Odakint vastag hólepel borította a világot, a gyerekek pedig boldogan szaladtak az ajándékokhoz. Később mind összegyűltek a főtéren, ahol Télapó már kipirult arccal és egészségesen köszöntötte őket.
– Köszönöm nektek, kedves barátaim – mondta meghatottan. – Ti megtanítottatok engem arra, hogy az igazi szeretet és összefogás minden akadályon átsegít!
A gyerekek és a manók együtt ünnepeltek, táncoltak, énekeltek, és mindenki szívében ott volt a melegség és a jóság. Aznap este mindenki boldogan hajtotta álomra a fejét.
Így történt, vagy talán nem is így, de ilyen szép volt ez a mese. A szeretet és az összefogás mindig segít, még akkor is, ha a Télapó egyszer beteg lenne. Ez volt az én mesém, hát így volt, vagy nem is volt, de mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
