Pillangó Peti egy különleges reggelen ébredt. A nap sugara éppen a szárnyaira csillant, ahogy óvatosan kibújt a puha fűszálak közül. Peti szerette a rétet, ahol minden reggel újabb és újabb csodák várták. De ma valami egészen különös érzése támadt, mintha a szellő suttogott volna neki egy titkot.
Ahogy kinyújtotta színes szárnyait, megpillantotta Csiga Misit, aki éppen reggelizett egy harmatos levél alatt. Peti odalibbent hozzá, és így szólt: Jó reggelt, Misi! Érezted már, hogy ma valami varázslatos dolog fog történni? Misi nagyot sóhajtott. Jó reggelt, Peti! Én is érzem, mintha a rét ma más lenne, mint máskor. Nézd, a virágok is különösen ragyognak!
Ahogy beszélgettek, előbújt Katica Klára, akinek hét pöttyös kabátján most is csillogott a reggeli harmat. Sziasztok! Jártam a rét túlsó végén, és olyan illatok szálltak a levegőben, amiket még sosem éreztem! Talán ma találkozunk a titokzatos lakókkal is, mondta mosolyogva.
Egyszer csak a rét közepén megjelent egy apró, fénylő lény. Ő volt Rózi, a varázsmanó. Gyerekek, hallgassatok rám! – szólt csendesen, de a hangja mégis messzire szállt. Nagy baj közeleg a varázsrétre. Az éjszaka az árnyak ellopták a rét színeit, és ha nem hozzuk vissza őket, minden szürke és szomorú lesz! Peti bátorsága megnőtt. Segítünk neked, Rózi! Mit kell tennünk? Rózi elmagyarázta, hogy a színeket csak szeretettel és együttműködéssel lehet visszaszerezni. Ehhez azonban meg kell találniuk a három titkos varázsvirágot, amelyek a rét különböző sarkaiban rejtőznek.
A kis csapat elindult. Az első varázsvirágot a régi tölgyfa tövében találták meg. Itt egy morgós vakond őrizte a virágot, aki senkit sem engedett közel. Peti odaszállt hozzá, és kedvesen így szólt: Vajon miért vagy ilyen szomorú? A vakond elmesélte, hogy magányos, mert mindenki fél tőle. Katica Klára ekkor megsimogatta a mancsát, Csiga Misi pedig hozott neki egy puha levelet párnának. A vakond elmosolyodott, és átadta a varázsvirágot. Köszönöm, ti vagytok az első barátaim!
A második varázsvirág a tündérek patakjánál rejtőzött. A patak túlpartján lapult, de a híd eltűnt. Peti bátor volt, átvezette a többieket egy úszó falevélen. A pataknál egy sebesült tücsök sírdogált. Nem tudok zenélni, elveszett a hegedűm! – panaszkodott. Peti és barátai segítettek megtalálni a hangszert, és a tücsök hálából elénekelte a varázsdalt, ami előhívta a második virágot.
A harmadik varázsvirág a rét legmagasabb fűszálán ringatózott. Oda csak együtt, egymás vállán állva érhették el. Először Misi mászott fel, ráült Peti szárnyaira, majd Klára kapaszkodott hozzájuk. Mikor végre elérték a virágot, a színek egyszerre tértek vissza a rétre. A napfény olyan ragyogóan szikrázott, hogy mindenki vidáman kacagott.
Rózi manó boldogan tapsolt. Megmentettétek a varázsrétet! – mondta. De ezt csakis együtt tudtátok megtenni. A rét lakói ujjongtak, hiszen újra színesek lettek a virágok, és mindenki megértette, hogy a szeretet, a bátorság és az igazi barátság milyen fontos.
Peti, Klára, Misi és Rózi egy nagy öleléssel búcsúztak egymástól. Most már tudták, hogy akármilyen baj is éri a varázsrétet, együtt mindent legyőzhetnek. És ha néha szomorúak is lesznek, elég, ha emlékeznek: egy kis kedvesség, némi segítség és sok szeretet csodákra képes.
Ez a mese így volt, vagy talán nem is volt, de a szeretet és a jóság mindig igaz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
